Tények és tévhitek a babákról

Terhesség alatt és után az anyák legtermészetesebb igénye, hogy minden lehetséges dolgot megtudjanak a babákról. Az információkat ismerősöktől, könyvekből, újságokból és természetesen az internet végtelen világából gyűjtik össze és ezek alapján próbálnak felkészülni minden helyzetre. A saját tapasztalataik azonban sokszor szöges ellentétben állnak a fórumokon olvasottakkal vagy többi anyukától hallottakkal. Eloszlatjuk a babákkal kapcsolatos 10 leggyakoribb tévhitet!

1. Ha a szülést követő néhány órán belül nem tartjuk karjainkban a csecsemőt, nem alakul ki az anya-gyermek közti kötődés

Egyike azon mítoszoknak, ami azt sugallja, hogy muszáj mindent menetrendszerűen csinálni annak, aki igazán jó anya akar lenni. Bár a kutatások egyértelműen kimutatták, hogy egy baba életében az első néhány óra fontos, a gyerekkel való kapcsolat egy életen át alakul ki. Ezért azoknak a nőknek sincs miért aggódniuk, akik császármetszéssel szültek vagy örökbe fogadtak, hiszen a szeretetteljes kapcsolat kialakításához és fenntartásához egy egész élet áll rendelkezésükre és ennek sikere teljesen független attól, hogy az első néhány órában magukhoz ölelték-e babájukat.

2. A csecsemők sírása mindig megkülönböztethető

Az egyik legáltalánosabb tévhit, hogy az anyák meg tudják különböztetni, hogy gyermekük éppen miért sír. Hátterében inkább a “szuperanya” mítosza áll, aki minden körülmények közt rögtön tudja, mire van szüksége gyermekének. A tudomány azonban más véleményen van. Bár időnként valóban tudni lehet, hogy mi az oka a sírásnak, minden esetben ez nem igaz. Ahogy telik az idő, az anya jobban kiismeri gyermekét, annak igényeit, ritmusát és ez sokat segít, hogy felismerje, miért sír. Azonban ne essünk kétségbe, ha ez nem működik ilyen automatikusan, nem leszünk attól rosszabb anyák, hogy adunk időt magunknak “megtanulni” gyermekünket.

3. Az újszülöttek csak esznek és alszanak

Természeten sokat esznek és alszanak, az idejüknek nagy részét ez teszi ki, mégsem mondhatjuk, hogy kizárólag ebben merül ki az összes tevékenységük. Az újszülött csecsemőkre sokan hajlamosak kis “boldogság-csomagként” gondolni, akiknek a világon semmi dolguk, csupán maximálisan jól érezni magukat. Azonban egy csecsemő rendkívül nagy dolgokat visz véghez a születés utáni néhány hétben, hónapban. Meg kell küzdenie a vaksággal, fel kell dolgoznia azt a számtalan impulzust - hangok, fények, tárgyak -, amivel először találkozik és le kell győznie a mozdulatlanságot is. A szenzoros és motoros pályák mind ezeknek a hatásoknak a következtében indulnak növekedésnek és fejlődésnek.

4. Szoptatni könnyű

Valójában szoptatni nem mindig annyira könnyű. Bár az egészség szempontjából az anyatej a legjobb, amit a babának adhatunk, nem minden nőnek sikerül a szoptatás. A szoptatás egy készség, amit az anyának és a babának is el kell sajátítani. Ha úgy érezzük vagy részünkről vagy babánk részéről nem megy minden akadálymentesen, ne stresszeljük magunkat, mert még többet ronthatunk a helyzeten. Inkább kérjük szoptatási (laktációs) tanácsadó segítségét.

5. Egy babának meghatározott ütemben kell fejlődnie

Egyévesen oda kell sétálnia a tortájához elfújni a gyertyát, kétévesen beszélnie kell, háromévesen tökéletesen szobatisztának kell lennie - a sor szinte végtelen, hogy hányféle mérce van, ami alapján hajlamosak vagyunk mérni, más gyerekekhez viszonyítani a sajátunk fejlődését. Felejtsük el! Ahogy minden felnőtt, úgy minden baba is más és ennek megfelelően más léptékben fejlődik. Az egészséges, természetes fejlődés határai jóval szélesebbek, mint amiket maguk a szülők gyakran szabnak gyermeküknek. Minden baba a saját ritmusa szerint fejlődik, amiben természetesen nagy szerepe van annak, hogy milyen ingerek milyen gyakorisággal érik. Fokozott stimulációval elősegíthetjük bizonyos képességek fejlődését, de ne siettessük.

6. A járóka és a bébikomp elősegíti a gyermek mozgásának fejlődését

A közhiedelemmel ellentétben ezek az eszközök inkább hátráltatják a baba tanulását, nehezítik számára a világ felfedezését, a mozgás elsajátítását. Ha egy babát hasával a földre teszünk, mozogni kezd. De ha túl gyakran van hordozókendőben, etetőszékben, járókában, autósülésben vagy bébikompban, semmi nem fogja mozgásra ösztönözni. Fontos, hogy annyit hagyjuk szabadon mozogni a babát, amennyit csak lehet, ehhez pedig a hasra fektetés a legjobb módszer.

7. A babákkal gügyögve kell beszélni

A felnőtteknek célszerű mindig választékosan beszélni a babához. A kicsik értelme napról napra hihetetlen mértékben fejlődik, ezért gügyögni hozzájuk, mondhatjuk, hogy a baba szellemi képességeivel szembeni tiszteletlenséget jelent. A csecsemőnek is joga van tisztán hallani saját anyanyelvét, nem pedig olyan nem létező szavakat megtanulni, amiket csupán a leleményes felnőttek alkottak a számára. A gyermek szókincsét elsősorban a szülők, a szűkebb család tudja fejleszteni, bővíteni, de nagy hatással vannak rá a mesék és - sokszor negatív értelemben - a tévénézés is.

8. A babák csak rövid ideig képesek figyelni

A babák minden iránt érdeklődnek, mindenre figyelnek, ami a környezetükben történik. Egyszerre akár 10 különböző dologra is figyelnek, szemben a felnőttekkel, akik általában egyetlen dologra összpontosítanak. Ennek oka, hogy egy nagyon gyors tanulási szakaszban vannak. Sok szülőt frusztrál, hogy gyereke nem pont arra a dologra koncentrál, amit ő szeretne. Ehelyett jobban tennénk, ha azt vennénk figyelembe, hogy mi érdekli a babát a legjobban és erre fordítanánk nagyobb figyelmet.

9. A babák nem tudnak beszélni

A babák gyakorlatilag az alvást kivéve minden idejüket a kommunikációra fordítják. Minden módon próbálnak kapcsolatba lépni a környezetükkel, ám ez nem kis nehézséget okoz számukra, hiszen nem tudnak olyan hangokat formálni, ahogyan a felnőttek hozzájuk beszélnek. De megpróbálkoznak vele, ennek eredményeként pedig néha nagyon furcsa hangokat hallatnak. A baba beszédének minden hangja kifejez valamit. Figyeljük csak meg, ha kérdezünk valamit, sokszor megpróbál rá válaszolni, csak várjunk türelmesen. De fogadjuk el, hogy a baba csak arra válaszol, amire szeretne, ez az ő döntése. Ha felel nekünk, mindig fejezzük ki örömünket, ezzel jutalmazva az erőfeszítéseit. Létfontosságú, hogy a baba tisztában legyen vele, anyja figyel rá, amikor beszél.

10. A tanulás az iskolában kezdődik

A tanulás a születéskor vagy már azelőtt elkezdődik. A fogantatástól számítva 6 éves korig, mire a gyerek iskolába megy, az agy robbanásszerű növekedésen, fejlődésen megy keresztül. A tanulás az életkorral fordítottan arányos, hiszen minél fiatalabb a gyerek, annál könnyebben tanul. A boldogság, a jó közérzet, a kiegyensúlyozottság szintén befolyásolható a különböző stimulációkkal, a lehetőségek kitárásával.