Első napok az óvodában

Biztosan sokan átéltétek már a várandósság, majd az anyává válás pillanatait. Nagy öröm ez számunkra, viszont nagyon nehéz útnak is a kezdete. Viszont amire belerázódunk a tennivalókba, megtanuljuk mikor miért nyűgös a gyermekünk, mikor mire vágyik, s mire kialakul egy megszokott kerékvágása napjaink menetének, máris azon kapjuk magunkat, hogy rettenetesen elugrott az idő és máris ott tartunk, hogy csemeténk óvodáskorúvá érett. Óriási esemény következik általában rengeteg nehézséggel.

Életünk egyik legkeményebb időszaka, amikor először visszük gyermekünket óvodába. Nagyon kemény napokon megyünk át anyaként mi magunk is.  Amikor először bízzuk rá idegenekre a féltve őrzött kincsünket, akivel minden napunkat eddig együtt töltöttük nagyon szívszaggató érzés. Reggelente pedig amikor sírva könyörög, hogy ne hagyjuk ott leírhatatlanul fájdalmas.

Ugyanakkor  bármilyen nehéz is a kezdet, muszáj ezt a lépést idejében megtenni. És ne hagyjuk, hogy a lelkiismeretünk uralkodjon, mert az nem vezet semmi jóhoz! Három éves kortól egyébként is kötelező lesz 2015 szeptemberétől az óvoda. S bár lennének úgyis kiskapuk, nem érdemes halogatni az "elválást". Sokan esnek abba a hibába, hogy nem viszik időben, sőt csak az eddig szükséges minimális időtartamra hordták oviba gyermeküket, s engedtek a síró- könyörgő hangoknak, s elvetették szándékukat, hogy ovis legyen a gyerek. Ezt nem szabad, mert soha nem lesz könnyebb, csak még nehezebb a helyzet! Higgyétek el, ha elég erősek vagytok, megszokja a gyermek is az ovit, s egyébként gyakran fordul elő, hogy csak amíg anyát látja hisztizik, amikor otthagyod meg játszik pár perc múlva önfeledten. 

Sok hátránya származhat a gyermeknek, ha visszatartjátok:például nem tanul önállóságot, nem fogja tudni, hogyan kommunikáljon, viselkedjen a gyerekekkel. Akik egykék, azok itt tanulnak meg osztozni a játékokon. Olyan foglalkozásokból marad ki, amit egy szülő nem mindig képes biztosítani számára. S ismeretekben is elmaradhat a társai mellett. Mindez pedig alaposan rányomja majd bélyegét az iskolai életére: beilleszkedési problémái lesznek és hiányos ismeretei. Onnan pedig már végképp nem vihetjük haza ha sajnáljuk sem. Azt meg senki ne akarja, hogy folyamatosan hazaszökjön a gyermeke, mert ovi hiányában képtelen alkalmazkodni a helyzethez!

Van néhány bevált módszer, amely rendszerint működik és megkönnyíti a kőkemény első napokat:

1. Érdekéődjünk a leendő intézmény napirendéről és próbáljunk meg otthon hasonlót kialakítani! Mondjuk a déli alvást.

2. Ne azonnal dobjuk mélyvízbe a gyereket, párszor vigyük el az oviba, hogy ismerkedjen a hellyel, az óvónőkkel! S az első napokban célszerű még alvás időben hazavinni.

3. Mindig mondjuk meg a gyereknek, mikor megyünk pontosan érte és azt tartsuk is be! Mondjuk kössük ahhoz, hogy uzsonna után ott vagyunk az ajtóban!

4. Kérjük meg az óvónőket, hogy magával vihesse csemeténk kedvenc babáját, poharát, valamit, ami megvígasztalja őt a nehéz pillanatokban!

Hatalmas lelkierő kell ezekhez a pillanatokhoz, de vígasztaljon bennünket az a gondolat, hogy segítettünk gyermekünknek az önálló élet felé vezető út első nagy lépéseiben!