Elképesztő dolgokkal tömik a gyermekek fejét az iskolákban!

Megkezdődött szeptemberben a tanév, mindenki nagy várakozások közepette elindította gyermekét, sokan először tették meg ezt. A gyerekkel együtt izgatottan lapoztuk volna fel a tankönyveket, s mindjárt kiderült, hogy ez meg az hiányzik, s ki tudja mikor lesz. Na, mit nekünk egy nyelvtankönyv, hiszen még a pedagógus sem kapta meg, nézzük meg a többit! Egy olvasókönyv akad a kezünkbe, s már ki sem merjük szinte nyitni, mert ránkszól a tanítónéni: "dádá" lesz, ha baja esik, mert ez pecsétes és vissza kell adni! Ügyeljen rá az elsős kisgyerek és a szülő is! Csak azt nem mondták, hogyan ügyeljük fel mindezt reggel 8 és délután 4 között? S szegény elsős most ült be az iskolapadba, máris ekkora felelősséget nyomnak rá. Mindegy, megtesszük a megtehetőt, csak egy a bibi: olyan gyengén ragasztották meg a fránya lapokat, hogy hamarabb kihullanak a könyvből, mint véget érne egy félév. Ez van, ezen kell spórolni és kész. Ezt a problémát a szemfülesebb tankönyvszerzők megoldották olyan módon, hogy egyszerűen nem csináltak munkafüzetet. Mire is annyit írni? Elég, ha látja a gyerek, s csak nem olyan ügyetlen, hogy ne tudjon mindent elsőre gyakorlás nélkül.

A másodikos matekot tanító egyáltalán nem érti, mit vannak úgy meglepődve ilyen semmiségen a többiek, hiszen az ő könyve sokkal meglepőbb: annyira váltogatták évről évre a tankönyfajtákat, hogy bekavarodtak és nem baj, hogy a gyerek majd valamikor december-január környékén fogja tanulni a szorzótáblát, máris annak tudását igénylő feladatokkal nyit. A hatodikos matekkönyvet meg még ki sem nyitották a pedagógusok, némelyikük máris kiakadt: már a borítóval elrémisztik a gyerekeket a tantárgytól.

Lehet, hogy az, aki kitalálta ennyire gyenge volt matekból és utálta ezt a tantárgyat? Ki tudja?

Mégis a legnagyobb biztosítékot a kilencedikes Magyar Tankönyv csapta ki. Szövegértésből még a tanár is felkötheti a gatyát, azt meg ki se találja, hogy valaki ezt megtanulja!

Szinte sírni tudnának a kommentelők, annyira elszomorítónak találják, hogy a gyereknek ilyesmivel tömik a fejét az iskolában. Azokat pedig, akik manapság is szép magyar szavakkal teli érthető verseket írnak szépen elnyomják, rájuk nem kíváncsiak a tankönyvírók. Le sem írom, mert nyomdafestéket nem tűrnek azok a sorok, melyeket írtak erről szülők és pedagógusok. 

Arról meg nem is írtam, milyen divatok hódítanak az iskolákban: nem elég az iskolának nevet adni, legyen az osztályoknak is neve bármilyen példakép alapján. Szóval így is elképzelhetjük: XY Gimnázium Selena Gomez osztálya. Ja és közben még azt se felejtsék el a pedagógusok belesúlykolni a gyerekbe, hogy el kell tűrni szépen csöndben a társak fejében a lakókat és egyéb nyalánkságokat, mert nem baj, ha ő is elkapja, csak a másik lelke ne sérüljön. Lehet, hogy jövőre ezt is beleteszik a tankönyvekbe a tisztálkodási szokásokat taglaló témához? 

Nem célom bántani személy szerint senkit, de véleményeket közvetíteni mégiscsak feladatom, s hát véleménye mégiscsak mindenkinek lehet még akkor is, ha sokakat ez nem érdekel. Azért jó lenne tudni, mire gyakoroljanak a szülők a jövőre való tekintettel: lesz majd visszafelé olvasás és írás is, vagy azt azért még meghagyják a régi mivoltában?