A gyermekünkben kialakult én-kép a mi nagy feladatunk is

Esti tagozatos tanuló lévén egy fárasztó nap után unottan hallgattam a tanáromat, s néztem a vetítőre egy kisfilmet nézve. Arra aztán felkaptam azonnal a fejem, amikor egy neves pszichológusnő a gyerekek lelkivilágáról és önismeretéről beszélt. Kihangsúlyozta a gyermeki én-kép fontosságát és azt, hogy a szülőknek ebben hatalmas szerepe, felelőssége van. Igen, ez igaz. Ugyanakkor egy bizonyos gondolat furcsa volt számomra: azt a tanácsot kapták a szülők, hogy ha valami nem sikerül a gyereknek, mondják neki azt, hogy szeretik és bíznak benne, hogy meg tudja csinálni a feladatot, mert képes rá. Ez még nem is zavart volna, ha nem hozza fel azt a példát, hogy ha a gyerek rossz jegyet kap és nem ötösöket az iskolában ne szidjuk meg, hanem az előbbi mondatokkal bátorítsuk. Ne legyen magáról majd az a képe, hogy ő egy szerencsétlen, mert akkor aszerint is fog viselkedni.

Elgondolkodtam ezen, hogy valóban mindig ezt kellene mondani? Valóban pozitív irányba visz ez? Mert hát pszichológus nem vagyok, de számos gyerekkel volt már dolgom, s magam is anyuka vagyok. Én azt mondom, hatalmas baklövés mindig azt mondani a gyereknek, hogy képes mindenre. Tanácsosabbnak látom felmérni a képességeit félretéve az elfogultságunkat. Mondjuk egy jó pedagógus révén és azáltal, hogy napi szinten foglalkozunk a gyerekkel, észre kell vennünk, hogy a gyerekünk soha nem lesz többre képes mondjuk matematikából, csak éppen nem fog megbukni. Ettől még szeretjük és nem nevezzük hülyének, de az sem jó, ha becsapjuk azzal, hogy de- de te képes vagy az ötösre, vagy de- de te kiváló táncos leszel, holott össze- vissza botladozik annyira nincs ritmusérzéke. Inkább azt mondanám neki, hogy örülök, hogy szorgalmas vagy és nem várom tőled a maximumot, csak azt, amire valóban képes vagy. S abban, amiben meg nagyon jó biztassuk, hogy Látod, ezt mennyire jól tudod csinálni? Mindent senki sem tud tökéletesen. És támogassuk, hogy ott érjen el sikerélményeket, ahol valóban meg van a képessége, hogy jól teljesítsen! Engedjük, hogy kipróbálja magát, amiben szeretné, de soha ne bátorítsuk vagy erőltessük arra, amin látszik, hogy esélytelen! Ezzel csak nevetségessé tesszük gyermekünket és hiú ábrándokat táplálunk.

Persze sokan biztosan másképp gondolkodnak, mint én, aki nem hisz abban, hogy a nagy akaraterőtől valaki gyenge logikai képességgel sakkbajnok lesz, de az enyém is egy szempont és hátha valakinek hasznos lehet.