Hogyan vegyem észre, hogy dysphoniás a gyermekem vagy sem?

Az emberi kommunikáció talán legfontosabb eszköze az élő beszéd. Az egyén ezt az eszközt nem kapja készen, nem örökli, hanem léte legfogékonyabb szakaszában, gyermekkorában sajátítja el. Sajnálatos módon napjainkban a beszédtanulás folyamata nem kap kellőfigyelmet és támogatást, sőt, modern világunk olykor kifejezetten veszélyezteti azt.

Ennek egyenes következményeként közvetlen és tágabb környezetünkben, közéletünkben egyre gyakrabban találkozhatunk súlyos hangképzési és beszéd-rendellenességgel küszködő emberrel. A rendellenességek képzeletbeli rangsorában igen előkelő helyet foglal el a gyermekkori funkcionális dysphonia. Ahhoz, hogy a funkcionális dysphoniát pontosan diagnosztizáljuk, az alábbi tünetek, jelek felismerése és helyes értelmezése szükséges:

1. Hangszín, hangminőség: Az óvodás- vagy kisiskolás korú gyermek hangja tiszta, csengő. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a hang fátyolos, kifejezetten és tartósan rekedt, esetleg élesebb, mint a normális beszédhang, dysphoniára gyanakodhatunk. A tartós rekedtség fennállását a gyermekkel foglalkozó óvónő vagy pedagógus megnyugtatóan tanúsíthatja, ezért minden esetben célszerű véleményüket kikérni. A tünetek értékelésénél észrevételeikre nagy biztonsággal támaszkodhatunk.

2. Hangfekvés: Ha a vizsgált gyermek hangja mélyebb, mint a környezetében élő társaké – a tapasztalat szerint ritkán, de előfordul a feltűnően magas hang is - úgy ez szintén dysphoniára utaló tünet lehet.

3. Hangindítás: Dysphoniás gyermeknél a hangindítás kemény mert a hangszalagok nem lágyan, egymáshoz simulva, hanem erőteljesen egymáshoz feszülve záródnak. Ez a jelenség és a keményen záródó hangszalagok megnyitásához szükséges erőteljesebb légáramlás préselési zörejt és préselt hangot okoz. Mivel a préselt hangadást általában aphoniás kilégzés előzi meg, ezért a hang képzésére csak a maradék levegő szolgál.

4. Hangtartás: A megszokottnál rövidebb időtartamú, a folyamatosan kitartott hang megtörik vagy megcsúszik.

5. Légzés és beszéd: Mindig görcsös izomfeszüléssel jár, ami a nyakizmoknál a legfeltűnőbb, sokszor a nyaki erek is kiduzzadnak. Az izmok feszessége, az esetleges érduzzanat gyakorta látható is, de tapintással mindenképpen jól érzékelhető. Az izomfeszülés kiterjedhet még a gégére, garatra, a lágy szájpadra, sőt a légző- és hasizmokra is. Ilyenkor a hasfal feszes, a be- és kilégzést emelkedéssel, süllyedéssel nem követi.

Beszéd közben szinte minden esetben légzési rendellenességek tapasztalhatók. Ezek az alábbiak lehetnek:

- a felső mellkasrész természetellenes tágulása, a vállak feltűnő megemelése, erős mellkasi mozgás közben a has behúzódása, a hasfal keménysége, merevsége,

- hasfali atónia (izomgyengeség),

- a mellkas és a has paradox mozgása (a has nem belégzéskor, hanem kilégzés közben domborodik elő).

Vizsgálat disztonométerrel

A disztonométer szerepet kaphat a vizsgálatoknál - később a terápiában is - mint segédeszköz. Lényege, hogy nagy biztonsággal jelzi a nyaki izmok feszítettségét s annak fokát. Használatának további előnyeként megemlítem, hogy a gyermekek szívesen játszanak vele, s ez a vonzalom a terápiás kezelésben jól kamatoztatható, aminek kézzelfogható eredményeként a hangreedukáció időtartama csökkenhet.