Gondolkodik-e a magzat?

Tudjuk, hogy a magzatnak érzelmei is vannak, de vajon gondolkodik is? „Intelligens”-e? Képes-e az emlékezésre? Ha megmaradunk annál a feltételezésnél, amely a születést csupán egy eseménynek tekinti az emberi lény folyamatos kifejlődésének útján, akkor azt kell mondanunk, hogy ehhez a gondolkodás kialakulása is hozzátartozik.

B. Golse gyermekpszichiáter írja, hogy az újszülött teljes függőségben jön a világra. Függ az édesanyjától, függ a környezetétől, ahogyan azt D. Winnicott híressé vált kijelentése is mutatja: „Az újszülött az anyja nélkül egyszerűen nem létezik" Szüksége van az anyjára testi szükségletei kielégítéséhez ugyanúgy, mint ahhoz, hogy táplálékhoz jusson és érzelmi biztonságban legyen. Wilfred Bion gyermekpszichiáter úgy fogalmaz, hogy kezdetben az anya nem más, mint a gyermek „gondolkodókészüléke" A csecsemő csak később, lépésről lépésre válik le anyjától és lesz képes a saját fejével gondolkodni. Kezdetben mind érzelmileg, mind szellemileg szüleitől függ, később azonban képes önállósodni. Néhány kutató viszont azt feltételezi, hogy létezik egyfajta „születés előtti én" amely egy önálló, egész értékű szellemi élet meglétét is jelenti, és amely a csecsemő születése után a maga útján egyszerűen tovább fejlődik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a minden emberre jellemző egyéni sajátosságok kialakulása már jóval a születés előtt megkezdődik. De gondolkodik-e a magzat? Ha a gondolkodást elsősorban nyelvhez kötötten tekintjük, mit mondhatunk a magzatról? A McGill egyetem (Kanada) pszichológiaprofesszora, Fred Genesee így vélekedik erről: „A nyelv ismerete nem veleszületett tulajdonság, a nyelv iránti fogékonyság viszont igen" A gyermek tehát még az anyaméhben elsajátítja a beszéd és a nyelv alapjait. Jóllehet a nyelv tanulása csak a születés után kezdődik meg, a magzatnak az anyaméhben elsajátított érzékelési képességei magukban hordozzák a gondolkodás csíráját is, amely a születés után szédületes sebességgel bontakozik ki.

Az embrió fejlődésének tanulmányozása és a születés előtti élet alaposabb megismerése után a magzatra is másképpen tekinthetünk. Micsoda fejlődés ez ötven év leforgása alatt! Míg a múlt század derekán rendíthetetlenül tartotta magát az az elképzelés, hogy még az újszülöttnek sincs pszichológiai értelemben vett lelke, ma már a magzatot is teljes értékű embernek tekintjük. A tehetetlen, pusztán vegetatív létre képes magzat képét tehát felváltotta a cselekvő, érzékeny, érzékelési képességek egész sorának birtokában lévő emberé. Ezt a hatalmas előrelépést a biológusok, a szülész-nőgyógyász szakorvosok, a magatartáskutatók és a pszichológusok különféle kutatásai tették lehetővé. A magzatról tehát feltételezhetjük, hogy a maga módján már gondolkodik, amennyiben fogékony az emberi nyelvre. Vajon emlékezni is képes? Emlékszik-e olyan eseményekre, amelyek akkor érték, mikor az édesanyja méhében volt?

Képes-e a magzat az emlékezésre?

A magzat képességeit illetően igen nehéz bármit is tudományos megalapozottsággal állítani. A területen végzett számos kutatás mindössze feltételezésekre ad alapot, mindazonáltal tudomásunk van olyan esetekről is, amelyek arról tanúskodnak, hogy a magzatnak nagyon fejlett érzékelési képességekkel kell rendelkeznie, melyek születése után az őt érő ingerek hatására segítik a gyermeket a percepció fejlődésében.

A magzat valóban teljes értékű ember?

Jogilag az embrió és a magzat nem jogképes. Csak születésétől kezdődően lesz az, s csak akkor, ha élve és életképesen jön a világra. Születési anyakönyvi kivonatot csak akkor adnak ki, ha a gyermek a születés pillanatában életben van, függetlenül' attól, hogy esetleg röviddel ezután elhalálozik. Ha viszont halva születik, akkor csupán a „halva születés tényét igazoló okiratot" állítják ki, ezt is csak abban az esetben, ha a terhesség legalább 24 hétig fennállt.