Ismerkedjünk meg tizenéves gyermekünkkel

Amikor felidézzük saját tinédzserkorunkat, gondoljunk a szüleinkkel való kapcsolatunkra. Azt éreztük-e, hogy megértenek és elfogadnak minket? Amennyiben igen, akkor azt is tudjuk, milyen pozitív hatással volt ez ránk. Segített abban, hogy szeressük magunkat, és elviselhetőbbé tette a korlátokat, amelyekhez alkalmazkodnunk kellett.

Ha szüleink nem is voltak ennyire figyelmesek és megértőek, nekünk módunkban áll, hogy biztosítsuk ezt saját gyerekeink számára. Az alábbi javaslatok segítenek abban, hogy jobban megismerjük őket és a világot, amelyben élnek.

Inkább arra törekedjünk, hogy megismerjük gyermekünket, mint arra, hogy változtassunk rajta. Ha a tinédzser úgy érzi, hogy azért akarunk vele beszélgetni, hogy változtassunk rajta, akkor számíthatunk rá, hogy ellenállásba vagy színlelésbe ütközünk. Vizsgáljuk meg az indítékainkat. Tinédzser gyermekünk is ezt teszi.

Beszéljünk kevesebbet, hallgassunk többet. A tizenévesek nyitottabbak a tapasztalatszerzésre, mint az elméleti ismeretekre. Moralizálás és kioktatás helyett inkább hallgassuk meg őket, és hagyjuk, hogy megnyíljanak, és megtudjuk, min töprengenek, és mivel küszködnek.

Tegyünk fel kérdéseket. Olyan kérdéseket tegyünk fel, amelyekre nem elég igennel vagy nemmel válaszolni. Ne azt kérdezzük, hogy „Mi volt az iskolában?" amit el lehet intézni annyival, hogy „Semmi különös", hanem inkább ezt: „Hogy telt az első szünet?" vagy „Mi van mostanában Danival? Rég láttam." Majd érdeklődjünk tovább annak alapján, amit hallunk. Kezdjük a tényekkel, aztán térjünk át a gondolatokra, majd az érzésekre. Ha például ezt mondjuk: „És mit gondolsz Daniékról? Vele értettél egyet, vagy a barátnőjével?" ezzel a véleményére és a gondolataira kérdezünk rá. Ha ezek után megkérdezzük: „Sajnáltad Danit? Haragudtál a barátnőjére?", segítünk gyermekünknek, hogy kifejezze és szavakba öntse az érzéseit.

Ne faggatózzunk. Ne nyaggassuk gyermekünket folytonos kérdezősködéssel, de ragaszkodjunk ahhoz, hogy tudjunk róla. Mondhatjuk például ezt: „Tudni szeretném, hogyan mennek a dolgaid, ezért hetente többször is szánjunk rá pár percet, hogy a leglényegesebb dolgokat megbeszéljük. Nem kell hozzá sok idő, csak annyi, hogy tudjam, mi van veled, hogy mennek a dolgaid, és segíthetek-e valamiben." A tinédzser szívesebben beszélget velünk, ha oldjuk a feszültséget valamivel, például sétálunk, dobunk neki egy labdát, vagy kettesben elmegyünk valahová.

Teremtsük meg azt a biztonságos terepet, ahol gyermekünk könnyebben megnyílik előttünk. Ha megkérdeznénk fiatalokkal foglalkozó szakembereket, lelkészeket, vagy kamaszokkal dolgozó terapeutákat arról, hogy mire van leginkább szüksége egy tizenévesnek ahhoz, hogy felelősséget és önkontrollt tanuljon, valószínűleg ugyanazt a választ kapnánk: olyan szülőre, aki e tulajdonságaival mintául szolgál. Éljünk hát olyan életet, amilyenre tizenéves gyermekeinket tanítani szeretnénk.

Barátságosan, de határozottan. Ha gyermekünk legközelebb dacos vagy ellenséges lesz, igyekezzünk meglátni benne saját tinédzser énünket. Ragaszkodjunk a kijelölt határokhoz, de tegyük ezt barátságosan és megértően, tudva, hogy nehéz időszakon megy keresztül. A tizenéveseknek olyan szülőkre van szükségük, akik nem felejtették el, hogy valaha ők is voltak tinédzserek.