Mit tegyünk, ha nem akar enni a gyerekünk?
hirdetés
A gyerekek hamar rájönnek, hogy aggasztja a szüleiket, ha nem esznek. Ezzel magukra tudják vonni a figyelmet: a szülők idegesen figyelik őket; erről beszélnek az óvónővel, a nagyszülőkkel, a barátaikkal; a lelküket kiteszik, hogy evésre bírják gyermekeiket, már-már könyörögnek. A gyerekek úgy érezhetik, hogy a hatalmukban tartják a felnőtteket.
Az a gyerek, aki nem akar enni, azt akarja tulajdonképpen a tudomásunkra hozni, hogy ő dönt arról, hogy mit csinál. Egészséges reakció ez, valójában örülhetünk neki, mert azt mutatja, hogy a gyerekünk személyisége fejlődik, lassan kialakul. Ne bosszankodjunk sokat azon, hogy azelőtt mindent szívesen megevett, most pedig semmit se hajlandó, hiszen szülőként az a dolgunk, hogy segítsük önállósulási törekvéseiben, hogy fokozatosan leváljon rólunk, és maga döntsön majd arról, hogy mit választ és mit csinál.
hirdetés
Mit tegyünk, ha nem akar enni a gyerekünk? Semmiképpen se erőltessük, és ne reagáljuk túl a helyzetet! Próbáljunk neki kedvet csinálni az evéshez, de ne tulajdonítsunk rettentő nagy jelentőséget annak, ha nem eszik! Ebben az életkorban a humor és a játék sokat segít.
Néhány jó tanács:
- Főzzünk együtt a gyerekünkkel! Bízzuk meg egyszerű feladatokkal: megmoshatja a salátát, megkeverheti a salátaöntetet, megterítheti az asztalt! Örömmel fog vállalkozni erre, mert az ilyen korú gyerekek szeretik utánozni a felnőtteket. Ha ő is részt vehet az előkészítésben, nem fogja azt érezni, hogy az evés kényszer... Ha egész nap a bölcsődében vagy az óvodában volt, örül majd, hogy velünk lehet, hiszen nagyon hiányozhattunk neki. A közös tevékenykedés intenzív együttlét: örülni fog neki, és valószínűleg kevésbé érzi majd szükségét annak, hogy ellentmondjon nekünk, és ne egyen.
- Hagyjuk, hogy ő szedjen magának, de kössük ki, hogy mindent meg kell kóstolni! Így ő dönthet, hogy mennyit eszik.
- Eresszük el a fantáziánkat! Ha egy mókás pizzaarc néz rá a tányérjából, biztos nem fog ellenállni neki! Apró szendvicsekből pedig tornyot vagy hegyeket építhetünk...
- És ha számolnánk? A gyerekek általában imádnak számolni. „Legyen még 4 falat, hiszen te is 4 éves vagy!" Lehet, hogy újabb négyet akar majd, hogy velünk számolhasson!
- Mozgassuk meg a képzeletét (és a magunkét is)! „Csontúrfi és Fogkisasszony csak akkor erősödik meg, ha elegendő ennivalót kap!" „Villa asszonyság nem szeret tétlenül heverni, nagyon kíváncsi, látni szeretné végre, hány fog van mára szájacskádban!"
- Vegyünk színes, vidám edényeket, esetleg a kedvenc mese vagy rajzfilmfiguráival! Szívesebben fog asztalhoz ülni.
Ezek az ötletek kedvet csinálhatnak az evéshez, vagy legalábbis vidámabbá tehetik az étkezéseket. Nem biztos azonban, hogy használnak. Lehet, hogy a mi gyerekünk továbbra sem lesz hajlandó enni. Ne legyünk mérgesek rá, és ne is könyörögjünk neki! Akkor azt érezné, hogy a hatalmában tart bennünket. Ha szeretnénk leszoktatni egy rossz szokásról vagy viselkedésmódról, soha ne tulajdonítsunk neki túlságosan nagy jelentőséget! Ne élezzük ki a helyzetet! Ha nem eszik, vagy csak turkál az ételben, hagyjuk egy kis ideig, majd vegyük el előle a tányérját, de ne szidjuk meg, és ne is mérgelődjünk! „Majd legközelebb eszel belőle!" Ha azt látja, hogy nem különösebben érint vagy érdekel bennünket, hogy eszik vagy nem eszik, valószínűleg vissza fogja kérni a tányérját, és befejezi a vacsorát. Ne örvendezzünk túlságosan, tegyünk úgy, mintha ez természetes lenne. Soha ne kényszerítsük a gyerekünket az evésre. Nem jó, ha az evéshez szorongás társul! Ha túl nagy nyomás nehezedik rá, nem fogja várni az étkezéseket, hanem retteg majd tőlük! Vagy megutálja őket. Ettől pedig nem jutunk előbbre. Szóval ne erőltessük, de mondjuk meg neki, hogy csak a következő étkezés alkalmával kap enni! Az uzsonnáját rendesen megkapja, de azon kívül semmi mást! Nem olyan könnyű koplalni, legközelebb valószínűleg nem fogja kihagyni az ebédet! Ha a gyerekünk mindezek ellenére továbbra sem akar enni, akkor talán komolyabb a probléma, mint gondoltuk, és érdemes szakemberhez (orvoshoz, pszichológushoz) fordulnunk!