Tinik és telefonjuk
hirdetés
A gyerekek tizenéves korukra valósággal hozzánőnek a telefonjukhoz. A tizenévesek arról beszélgetnek, hogy kivel beszélgettek, és megbeszélik, hogy mikor fognak újra beszélni. Belső késztetés ösztönzi őket a családon kívüli kapcsolódásra, továbbá fejlődő fogalmi és verbális készségük folytán is egyre több időt töltenek telefonálással. A telefonhasználat azonban kontrollálatlanná válhat, ezért a tinédzsernek e téren is korlátokra van szüksége.
A telefonálással töltött idő - amellett, hogy költséges mulatság elvonja a tinédzser figyelmét és idejét a feladatairól, így nem készül el a lecke, nem lesz meg a házimunka, és a családi kapcsolatok is háttérbe szorulnak. Noha kézenfekvő azt feltételezni, hogy a túlzott telefonhasználat hátterében a tinédzser társas élet iránti rajongása áll, ám ennek más okai is lehetnek. Például az, hogy pillanatnyi késztetései vezérlik, és kevéssé képes önkontrollt gyakorolni. De az is lehet, hogy valamilyen otthoni probléma elől menekül a külvilágba, vagy túlságosan el van magával foglalva, és a saját világán és tapasztalatain kívül nem törődik mással.
hirdetés
A probléma kezelése
Bármi legyen is az oka, a túlzott telefonhasználat olyan probléma, amellyel foglalkoznunk kell. Állapítsunk meg és érvényesítsünk bizonyos alapszabályokat. Beszéljünk a tinédzserrel, és hozzuk atudomására, mi elfogadható, és mi nem az. Ilyen alapszabályokat állapíthatunk meg:
A telefon várhat. Ha a lakásban megcsörren a telefon, a tinédzserek ösztönösen rohannak, hogy fölvegyék. Néha figyelmeztetnünk kell őket: „Használd üzenetrögzítőként. Erre való a hangposta." Tisztázzunk néhány egyszerű szabályt, például: „Amíg nem végeztéla tanulással és a házimunkával, addig ne használd a telefont!" Vagy: „Amikor a család együtt étkezik, akkor ne vedd föl a telefont!" Felnőttek körében is általános probléma, hogy amikor beszélgetés közben megcsörren valakinek a telefonja, az illető habozás nélkül belekezd egy másik beszélgetésbe. A takarodó a telefonra is érvényes. A tizenévesek előszeretettel telefonálnak alvásidőben. Állapítsunk meg egy időpontot, ami után tizenéves gyermekünk már nem telefonálhat, különösen, ha másnap iskolába kell mennie. Amennyiben nem tartja be ezt a szabályt, következményként vonjuk meg tőle a telefonhasználatot. Ha hívlak, elvárom, hogy fölvedd a telefont. Amikor a tinédzserek nem akarják, hogy a szüleik megtudják, mit csinálnak, előfordul, hogy nem veszik föl a telefont, amikor hívják őket. Tisztázzuk gyermekünkkel, hogy ez a becsapás egyik formája, és ha kiderül számunkra, hogy e téren nem megbízható, az számunkra azt jelenti, hogy nem elég felelősségtudó ahhoz, hogy telefonja legyen, ezért megvonjuk tőle ezt a kiváltságot. Korlátozzuk a havonta telefonálásra fordítható időt. Szabjuk meg, hány percet telefonálhat a tinédzser egy hónap alatt. Tudatosítsuk gyermekünkben, hogy amennyiben átlépi a számára megszabott időt, annak következményei lesznek, azaz vagy ki kell fizetnie az extra időt, vagy a következő hónapban annyival kevesebbet telefonálhat. Ez segít a tizenévesnek abban, hogy megtanulja beosztani a telefonálással töltött időt. A mobiltelefon révén könnyen nyomon követhetjük a gyermekünket, így aztán oly mértékben függővé válhatunk tőle mi szülők is, hogy ez lenne az utolsó dolog, amit megvonnánk a gyerekeinktől, ha erre okot adnának.