Ezt ne tedd hiszti közben, ha azt szeretnéd, hogy elmúljon

Vannak olyan félreértések, tévhitek, amik makacsul tartják magukat a hisztivel kapcsolatban. Például az, hogy nem kell törődni vele és abbahagyja, vagy az, hogy csak makacs a gyerek és meg kell győzni.

Gyakran pont ezek a viselkedések vezetnek oda, hogy a hiszti eszkalálódik és ahelyett, hogy a dackorszak végére a gyermek megtanulná kezelni és helyesen levezetni az indulatait, a mindennapi élet állandó vitává és játszmahelyzetté alakul vele vagy a hisztit továbbra is “beveti”, amikor valamit el szeretne érni nálunk. Mit ne tegyél hiszti közben? Ezt a 3 dolgot:

Ne érvelj neki!

Amikor a gyermeked hisztizik, az érvelés teljesen hasztalan. Ilyenkor ő egy nagy érzelmi vihar kellős közepén van, nem tudja felügyelni az indulatait, azok a racionális agyterületek, amikkel megért információkat, összefüggéseket, ilyenkor használaton kívül vannak, mondhatni “elmentek otthonról”. Ennek az az oka, hogy míg a csecsemő elsősorban az ösztönös agyterületeket használja, addig nagyjából 1 éves korra már jelentős fejlődésnek indulnak az érzelmekkel kapcsolatos agyterületek is, amik uralják a gyermek gondolkodását és viselkedését egészen kisiskolás korig, amikor a racionális gondolkodás is fejlődésnek indul. Gondolj csak arra a helyzetre, amikor sírsz és valaki odajön meggyőzni téged, hogy nem is olyan nagy baj ez, el fog múlni, minden helyrejön. Ilyenkor az érvek nem igazán vigasztalnak meg, sokkal inkább az, hogy valaki odajön, segíteni akar, gondol rád. 1-2 évesen tehát hiába magyarázol a totyogónak egy hiszti kellős közepén, nem fog segíteni.

A 2 éves kor előtti hisztik többsége ún. distressz hiszti, azaz a gyermek ilyenkor a nagy érzelmek hatására visszakerül egy ún. regresszív állapotba: csecsemőként viselkedik, sír, nem tudja kontrollálni a mozgását, csapkod, ütemes mozgásokat végez (kezével, fejével csapkod, ami annak a jele, hogy nem tudatosan irányítja a mozgását, nem tudja kontrollálni). Ahogyan a csecsemő is a teljes testével reagál a fájdalomra, mindene elvörösödik, kezét ökölbe szorítja, így az 1-2 éves is hasonlóképpen reagálhat erős érzelmek (pl. csalódás esetén). A mi racionális, felnőtt agyunk összefüggést lát a gyermek viselkedésében az egyes részletek között (pl. valamit nem engedtél meg és ezért kezdett el a gyerek hisztizni) és következtetéseket von le (biztosan azért hisztizik, mert meg akar kapni valamit), a valóságban azonban a gyermek csak a csalódottságát fejezi ki így, azt a kellemetlen érzést, hogy nem tud mindent megszerezni, kipróbálni, megtenni, ami érdekli, néha korlátokba, falakba ütközik, anya nem enged meg mindent. Egyértelműen tudhatjuk, hogy distressz hisztiről van szó, ha a gyerek nem nyugszik meg a szavaink hatására, nem áll meg a hisztizésben, hanem tovább folytatja.

A túl sok magyarázattal az a gond, hogy az indulatait kezelni nem tudó gyermeknek nem magyarázatra, hanem megnyugtatásra van szüksége, ez segít neki mintát nyújtani arra, hogyan kezelje az érzelmeit, hogyan nyugtassa meg magát legközelebb hasonló helyzetekben.

A másik fajta hiszti esetében, az indulatain már valamelyest uralkodni képes (2 év fölötti) kisgyerek egyértelműen arra használja a hisztit, hogy elérjen valamit. Ilyenkor, ha beszélsz hozzá, érveket hozol fel, a gyerek abbahagyja a hisztit, figyel és válaszol, azaz láthatóan mérlegeli, amit mondtál neki. Ő tehát már képes uralkodni az indulaton, a hisztit csupán eszköznek használja. Éppen ezért ennél a típusú hisztinél sem jó módszer a meggyőzés, hiszen ez arra ösztönzi a gyereket, hogy érdemes hisztizni, mert erre odafigyelnek a szülők és lehet velük tárgyalni, tehát újra meg újra elő fogja venni a hiszti módszerét, ha akar valamit. Ezt a fajta hisztit azzal lehet a legjobban kezelni, ha nem veszel róla tudomást. Egyértelműen mondj nemet és várd meg, amíg megnyugszik, ellenkező esetben újra meg újra hisztizni fog, ha szeretne valamit.

Természetesen mindkét esetben, amikor már teljesen megnyugodott a gyerek meg lehet vele beszélni a történteket és közösen levonni a következtetéseket.

Ellenkezni, aztán mégis engedni

Az ember néha megunja a vitatkozást és enged a gyereknek, csak végre csend legyen. Van, aki annyira aggódik a gyerek hisztije miatt, annyira fél, hogy gondot okozhat a sírás, hogy bármit elkövet, csak ne sírjon a kicsi. A szándék helyes, hiszen valóban nem jó órákig sírni hagyni a gyermeket magában vagy éppen semmibe venni az érzelmeit, azonban azt is tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy magában sír a gyerek, vagy hogy ott vagy mellette, megnyugtatod, megöleled, csendben beszélsz hozzá, de nem kapja meg, amit akar.

Ha a hiszti eléri a célját és egy hangos műsorral el lehet érni, hogy anya megvegye a fagyit, a játékot vagy megengedje, amit korábban megtiltott, akkor érdemes lesz újra és újra használni ezt a hatékony meggyőzési eszközt és a gyermek meg is teszi.

Mit lehet tenni helyette?

Megölelni: ez segít neki megnyugodni és kezelni az érzelmeit, különösen hatékony, ha közben igyekszel egyenletesen lélegezni, mert a kisgyermek is átveszi a lélegzeted ritmusát és később hasonló helyzetekben ösztönösen lenugtatja majd magát ezzel a “légzőgyakorlattal”.

Ha nem hagyja magát megölelni, csapkod, harap: mellette maradni, leguggolni hozzá, leülni mellé vagy csak ott állni és megsimogatni, rátenni a kezed, hogy érezze mellette állsz, nem hagytad magára.

Egy ismerős anyuka zseniális módszere volt, hogy nagy hisztiknél elővett egy kis meséskönyvet és elkezdett belőle halk hangon felolvasni. A megnyugtató hang idővel lecsillapította a hisztiző kicsit, később pedig már szinte mindig azonnal elhallgatott és figyelte a mese szövegét. Ez az anyukának is segített, hogy higgadt tudjon maradni és ne vonódjon be a gyerek játszmájába.

Benzint önteni a tűzre

“Én márcsak ilyen temperamentumos vagyok” – mondja sok anyuka kivonva magát azalól a felelősség alól, hogy márpedig az indulatokkal való megküzdést a gyermek rólunk másolja. A mi érzelmi mintáink, viselkedésünk lesz az ő viselkedésének alapja is. Ha te is kiborulsz, kiabálsz, bizony ő is ezt teszi majd, csak az ő gyerek módján: csapkodva, agresszíven, ügyetlenebb mozdulatokkal, rosszabb szavakkal.

Ha a szülő belemegy a játszmába, elkezd érzelmi ping-pongot játszani a gyerekkel és egyre emelkedik a hangerő, jön a büntetés, az odacsapás, a vízzel lelocsolás és a többi hatalmi eszköz, a gyerek is egyre gyakrabban veszti majd el a fejét. Akkor talán, amikor megbünteted, leülteted, lelocsolod, abbahagyja a hisztit, de “belül” nem nyugszik meg. A stresszhelyzet hatására a kortizol hormon szintje megemelkedik és ha a gyermek nem leli meg azt a belső biztonságot, amelyben fokozatosan csökken a kortizolszint és megemelkedik az örömöt, békés boldogságot adó oxitocin szintje (ezt “anyahormonnak” is hívják), a stresszhormon szintje tartósan magas marad. Ilyenkor a gyermek bár látszólag jól van, valójában még mindig feszült, könnyen ingerelhető, könnyebben kerül újra a hiszti állapotába vagy sírja el magát, kisebb attrocitásokra is agresszívabban reagálhat.

A szülő oldaláról nézve azért nehéz dolog ez, mert gyakran ő maga sem képes kezelni az indulatait és megnyugtatni saját magát, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezen változtatni. A gyermek dackorszaka jó időszak arra, hogy megtanuljunk uralkodni az indulatainkon, fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat szülőként is! Erre gyakran az is elég, ha csak kialakítod azt a képességet, hogy mielőtt bármire reagálnál lassan visszaszámolsz 10-től, ez ugyanis segít az agyadnak az érzelmek területéről a racionalitás területére hozni a helyzeteket és úgy reagálni, amivel a gyermekednek is jó példát mutatsz. Ez az, ami hosszú távon segít megtanítani a gyermekednek kezelni az érzelmeit és egyre ritkítani a hisztik előfordulását.

Forrás: Kismamablog.hu