Gyerekünk és a rémálmok

Sokkal gyakoribbak gyerekkorban, mint felnőttkorban: 2-3 éves kor körül jelennek meg, a képzelet megerősödésének rendkívül intenzív szakaszában. A gyerekek rémálmaiban a mesevilágból ismert alakok jelennek meg (szörnyek, boszorkányok, útonállók, lovagok): a feszültségeik fejeződnek ki általuk (óvodaváltás, iskolakezdés, veszekedés a családban, félelem például a kutyáktól).

Sokak szerint a gyerekek éjszaka „emésztik meg" a nappal történteket... Ha zaklatott a nappal, miért ne lenne az az éjszaka? Ha rosszat álmodik a gyerekünk, vegyük az ölünkbe, beszéljünk I hozzá halkan és nyugodtan, mondjuk, hogy ez csak egy rossz álom, és a valóságban másképpen vannak a dolgok! Nyugtassuk meg, de ne kezdjünk hosszadalmas és bonyolult magyarázatokba, és ne kérjük, hogy mesélje el részletesen, mit is álmodott, mert az csak felébresztené! Reggel visszatérhetünk rá, bár lehet, hogy nem is érti majd, miről beszélünk... Vagy nem akar beszélni róla... Ne feledjük: bármennyire jólesne azonnal visszatérni az ágyunkba, és magunkkal vinni őt is, ne engedjünk a kísértésnek (mert megbánjuk...)! Maradjunk inkább vele addig, amíg elalszik!

Az éjszakai ijedelmek

A szülők főleg ezektől tartanak (a gyerekek inkább a rémálmoktól). Valóban nagyon ijesztő látni, ahogy a gyerekünk vergődik, csapkod, felül, leveti magát az ágyról, ordít, kiabál vagy éppenséggel dadog, átizzadja a pizsamáját, rémülten, tágra nyílt szemmel mered ránk, de mintha nem minket látna, valami másra figyel. Nem csoda, hogy megijedünk tőle! Olyan, mintha valahol máshol járna... Nem érdemes felébreszteni! Próbáljunk nyugodtak maradni, ne szóljunk rá gorombán, ne rázzuk meg, hogy végre felébredjen és visszatérjen közénk! Beszéljünk hozzá halkan, nyugodtan, igyekezzünk megnyugtatni! Abba fogja hagyni a zihálást, elcsendesedik, és lassan elalszik majd újra. Mintha semmi se történt volna. Reggel nem is fog emlékezni semmire.

A szülőket általában halálra rémítik az ilyen jelenetek, amelyek ebben az életkorban meglehetősen gyakoriak. Nem jelentik azt, hogy a gyerekünkkel valami baj lenne, nem kell orvoshoz vagy pszichológushoz vinnünk miatta (hacsak nem esik meg hosszú időn keresztül nagyon gyakran, azaz hónapokon át hetente többször).

Az alvajárás

Gyakrabban előfordul 6-10 éves kor között (és elsősorban a fiúknál), de nagy ritkán 1-2 éves gyerekek esetében is találkozhatunk vele. A kisgyerek felkel éjjel az ágyból, sétálni kezd, kicsit bizonytalanul mozog, a szeme nyitva van, de olyan, mintha aludna, csendes és nyugodt. Semmiképpen ne ébresszük fel! Beszéljünk hozzá halk, nyugodt hangon, és vezessük vissza szépen a szobájába! Nem fog ellenkezni, és hamar elalszik. Másnap nem fog emlékezni semmire.

Ha azonban az alvajárás gyakran megismétlődik, forduljunk szakemberhez!

Miért ébred fel a gyerekünk éjszaka?

A statisztikák szerint a 3 éves gyerekek 20-35%-a riad fel éjjelente. Ahogy nőnek, egyre ritkábban fordul ez elő, s 5-6 éves korukra általában már átalusszák az éjszakát. Ebben az életkorban gyakoriak az alvásproblémák, elsősorban az álmatlanság, a rémálmok, az éjszakai ijedelmek, de olykor alvajárással is találkozunk.

Az álmatlanság

A legtöbb esetben a sötétségtől való Félelem okozza. A kisgyerek nem lát semmit, nem tud tájékozódni a sötétben, és képzelődni kezd... Ez a leggyakrabban előforduló alvásprobléma.

Forrás

Szöveg: life.hu

Képek: 123rf.com és zimme-zum.blog.hu