Újabb polgárpukkasztó vers egy ötödikes irodalom tankönyvben

Lassan sorozatot írhatnék abból, hogy mivel tömik a gyerekek fejét az iskolában és személy szerint egyre szomorúbb vagyok. Egyik szemem nevet, mert nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül, a másik viszont sír, mert sajnos a hülyeség ragályosnak bizonyul: majdnem ugyanannyian állnak a túloldalon is. Előbb lássátok, olvassátok el, miről beszélek:

Erre a versre egy pedagógus anyuka közösségi oldalán lettem figyelmes, aki teljesen kiakadt attól, hogy ilyet találni egy tankönyvben. S jöttek a kommentek, olykor nagyon megdöbbentő vélemények. Én is leírtam a magamét, s kaptam is a Varró Dani rajongóktól kígyót- békát. Még a felesége is megvédte, hogy ez csak egy ártatlan gyerekvers egy többgyerekes apukától, aki a tapasztalatait vetette tollvégre. Mások meg arról hablatyolnak, hogy írjon az, akinek nem tetszik különbet, de legyenek benne olyan hexameterek meg nyalánkságok, amiket a vers szerzője tud, aki szerintük már nem véletlenül kapott díjat, s így tovább. 

Én mégis azoknak a pártján állnék, akik azt mondják, hogy nem a versszerkezet a lényeg, mert bármennyire is regélnek arról a gyereknek, mi ragad meg: a tartalom. Főleg, ha huncutságra invitál. S hiába gondolják a pártoskodók, hogy analfabéták a többiek, nem értik a lényeget, mert nagyon is világos a mondanivaló. Érthető főleg azoknak, akiknek már van gyerekük, hiszen átestek a versbeni folyamatokon. S pedagógiai szempontból egyáltalán nem rendelkezik megfelelő nevelő célzattal, tankönyvekbe nem való. S lehet, hogy a konektorba már nem nyúl egy ötödikes gyerek, de nem szeretném, ha ezt tanítaná meg a 3 éves gyerkőcömnek esténként felolvasva neki ezt a versikét. Talán ha tartalmazná a vers a felsorolt játékok veszélyeit is, még alkalmaznánk is, mert hát rímekbe szedve, játékosan közölve mondanivalónkat valóban könnyebben meghallgatja és megjegyzi a gyerek.

Ártatlan célzattal íródott a vers, csak egy gyereknek átadni ezt felesősség. Más, ha felnőttként szembesülünk azzal, hogy mi magunk is átéltük ezeket a helyzeteket, meg még forróbbakat is talán, s mosolygunk, hogy szerencsére nem lett ezekből baj. Mert bármennyire is figyelünk oda, a gyerek nagyon ügyesen megtalálja a baj forrásait. Summa summarum tankönyvbe betenni nagy baklövés egy ilyen tartalmat. Főleg napjainkban, amikor így is egyre nehezebb a gyermekeket jó irányba terelni, mert egyre több a rossz irányba csábító tényező. Nektek mi a véleményetek?