A májtranszplantációról bővebben

1967 óta végeznek sikeres májtranszplantációt a világon. E létfontosságú szerv átültetésével már nagyon régóta kísérleteztek. Érdekes, hogy a sebészeknek gyakran nincs is szükségük az egész szervre, olykor elég belőle egy darab, legtöbbször a fele.

A májtranszplantáció története 1955-re nyúlik vissza. Stuart Welch amerikai orvos ekkor próbált először májat beültetni egy kutya hasüregébe, úgy. hogy az eredeti szervet is az állatban hagyta. Ezt az eljárást Welch többször megismételte, de az állatok a műtétet követő napokban mind elpusztultak az úgynevezett rejekció következtében - az immunrendszer kilökte az idegen testet. Egy kicsivel sikeresebbeknek bizonyultak az embereken elvégzett májátültetések, amelyeken Welch sikertelen beavatkozásai után egy évvel kezdtek el dolgozni. Hét éven keresztül két amerikai orvoscsoport harcolt az elsőségért. Sokáig egyik sem járt sikerrel, próbálkozásaik néhány nap vagy hét után halállal végződtek.1967 júliusában a denveri Thomas Starzlnak és csapatának sikerült először májátültetést végrehajtani. A páciens új májat kapott, de eredeti betegségének kiújulása miatt több mint egy évvel később meghalt.

A gyilkos immunrendszer

A májtranszplantációt illetően nem maradtak le az európaiak sem. 1968-ban Roy Calnevégezte el az első sikeres műtétet Cambridge-ben. A májátültetések azonban nem voltak túlságosan sikeresek, a halálozási arány több mint 70% körül mozgott. Nagyobb sikereket és alacsonyabb halálozási arányt akkor sikerült elérni, amikor 1978-ban használni kezdték az új immunszupresszív gyógyszert, a ciklosporint. Ennek köszönhetően egyre több megműtött beteg élte túl az átültetést. Megnövekedett a transzplantációs központok száma is, tökéletesedett a sebészeti beavatkozás technikája és a posztoperatív ellátás. 1983-ban az Egyesült Államokban klinikai terápiának ismerték el a májtranszplantációt. Magyarországon 1995-ben végezték el az első sikeres májátültetést. Az utóbbi években már évi 400 ilyen műtétet végeznek, és a beavatkozás után egy évvel 90%-os a túlélési arány.

Fél nap a hűtődobozban

Szamos krónikus májbetegség kezelhető gyógyszerekkel, de súlyosabb esetben csak az átültetés segít. Ez leggyakrabban vírusos hepatitis, daganatos betegség vagy hosszantartó anyagcserezavarok miatt válik szükségessé. Világviszonylatban évente körülbelül tízezer májtranszplantációt végeznek. A műtét előtt az átültetésre szánt szervet eltávolítják, megvizsgálják és megtisztítják. A májat először egy 4-8 °C hőmérsékletű speciális folyadékkal mossák át, majd enyhén konzerválják, hűtődobozba helyezik, és maximum 12 óráig hűtik. Ez idő alatt kell a pácienshez - a befogadóhoz - juttatni a szervet, máskülönben fennáll annak a veszélye, hogy a máj elveszíti néhány funkcióját, és nem fog megfelelően működni.

A transzplantált betegek 90%-a túléli az első évet

Az orvosok a műtét folyamán vagy közvetlenül a műtét után immunszupresszív gyógyszert adnak a betegnek, hogy elkerüljék a transzplantált szerv kilökődését. Ezt a gyógyszert a pácienseknek az esetek többségében egész életükben szedniük kell. A máj gyógyíthatatlan betegségével küzdő páciensek tehát lehetőséget kapnak egy hosszú és teljes értékű életre, bár a szinte exponenciálisan növekvő igény a májátültetésre és a beültethető donormájak elérhetősége közötti szakadék az egész világon. így hazánkban is egyre mélyül. Jelen pillanatban a megműtött személyek kilátásai nagyon jók. Nyugat-Európában - és Magyarországon is - a páciensek több mint 90%-a éli meg a műtét utáni egy ével, a betegek több mint kétharmada pedig tíz vagy annál több évig is elél. A szerv átültetés menete relatíve egyszerű. A páciens testéből eltávolítják a sérült májat majd annak helyére behelyezik az újat. Ezután már csak az ereket kell a vérkeringéshez kapcsolni. A májból kilépő epevezetéket rákötik az epe-hólyagra vagy egyenesen a bélre.