Gyógyulás az epilepsziából!

Az epilepszia korunkban egyre többször fordul elő, miközben még rengeteg ember mindmáig azt se tudja, hogy pontosan mi is az. Ennek okán számos elszomorító eset történik a betegekkel. Például történt már meg, hogy egy gyereket kirúgtak az iskolából a betegsége miatt, mert a tanár nem vállalta a felelősséget és félt, hogy rohama lesz. Cikkünkben egy igaz történetet mutatunk be!

Egy nő, nevén Katalin az egeszsegtukor.hu oldalon osztotta meg a személyes tapasztalatait az epilepsziával kapcsolatban. Ő már 15 éves korában diagnosztizálva lett, de szerencsére a gyógyulás útjára lépett. A továbbiakban az ő gondolatait olvashatjátok.

„A legnagyobb probléma az volt, hogy senkivel se tudtam megosztani a gondjaimat. Még a legjobb barátnőmnek se beszéltem az epimről. Az orvosok gyerekpszichológusokhoz küldtek, akik viszont nem tudtak segíteni, hisz fogalmuk se volt arról, milyen az én cipőmben járni. Rájöttem, hogy más epilepsziásokkal kellene beszélnem. A gond az volt, hogy egyet se ismertem, így az interneten kezdtem el kutakodni. Így jutottam el egy epilepsziásoknak szóló rendezvényre, ahol végre megtaláltam azt, amire szükségem volt. Addig tabu téma volt az epilepszia, de amikor találkoztam hasonló betegekkel, nem győztem csodálkozni, olyan nyitott volt mindenki. Végre nem kellett suttognom, vagy magamban tartani a problémámat, mert ott a túrán mindenki nyíltan beszélt az állapotáról.

Gyógyszert kell szednem életem végéig, de kizárólag rajtam múlik, hogyan fogom fel. Ha egy kicsit használom a fantáziámat, akár úgy is lehet gondolni a gyógyszerre, mint egy vitamin tablettára. Ha folyamatosan szedem, erős leszek tőle annyira, hogy nem engedek a rohamoknak, nem engedem az epilepsziának, hogy átvegye az irányítást a testem felett. De mi lesz akkor, ha harminc év rohammentesség után egyszer csak a szervezetem megszokja az antiepileptikumot és többé nem tudja megfékezni a rohamokat? Nem aggódom, mivel tudom, hogy korábban már sikerült legyőznöm az epilepsziát, így kétség sem fér hozzá, hogy máskor is én kerülök ki győztesen.

Az epilepszia inkább egy szociális probléma. Ennek fő oka, hogy kevés információ hangzik el erről a betegségről, s azok között is sok az elavult, téves. Itt az ideje, hogy tisztázzuk az egészséges emberek és laikusok epilepsziáról alkotott képét, és mutassuk meg, hogy nincs mit titkolnunk, szégyellnünk. Ehhez csak egyszerűen annyit kell tennünk, hogy nyíltan beszélünk az állapotunkról. Én csak tudom, hiszen már 10 éve epilepsziával élek, de csak egy éve mondhatom el, hogy én elfogadtam az állapotomat.

Azt üzenném a többi epilepsziával élő sorstársamnak, hogy ne titkolják el a betegségüket. Persze nem kell beszélni róla fűnek-fának, a betegség minden embernek a saját magánügye. De baráti körben gond nélkül, őszintén mesélhetünk róla. Legyetek nyíltak, és meglátjátok, hogy nyílt fülekre találtok majd!”

Katalin gondolatai valódi energiát adhatnak mindazoknak, akik ilyen betegségben szenvednek. Ahogyan ő is írta általában az emberek ilyenkor azt se tudják, hogy mi lesz és el se tudják képzelni, hogyan éljék ez után az életüket. Továbbá ezek a gondolatok megint csak igazolják azt, hogy a társadalom nagyon keveset tud a betegségről és ez az egyik legnagyobb hátrány egy epilepsziás számára.

Forrás: egeszsegtukor.hu

Képek: bhc.hu, egeszsegtukor.hu