Sportolni már fiatal korban is kell

Külföldi és hazai sikeres élsportolók példája bizonyítja, hogy a többfajta mozgásforma kipróbálása, az így szerzett tudás és tapasztalat a versenysportévek alatt is igen hasznos. Balogh Gábor, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke, olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világbajnok öttusázó is számos sportágat kipróbált, mielőtt elkötelezte magát az öttusa mellett.

„Kicsi koromtól kezdve nagyon élénk és kíváncsi gyerek voltam, hatalmas mozgásigénnyel. Ezért mindig több sportot is űztem egyszerre, kipróbáltam az úszást, cselgáncsot, de birkóztam, karatéztam, asztaliteniszeztem is. Végül 10-11 évesen találtam rá az öttusára, amelynél valószínűleg azért kötöttem ki, mert többféle sportágat fog össze, így átlagon felül változatos.” Dombi Rudolf olimpiai bajnok kajakos példája még sajátosabb, az evezős sportot ugyanis egészen kicsi korban még nem lehet elkezdeni. „Gyerekkoromban sokáig úsztam, de nyaranta rendszeresen teniszeztem is. Természetesen kipróbáltam a focit, mint a legtöbb fiú. Közben 10 évesen találkoztam a kajakkal, és ekkor eldőlt minden, onnantól nem lehetett a hajóból kiimádkozni engem. De a többi sportág iránti érdeklődés a mai napig megvan bennem.”

Biros Péter háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó sportágában egyedülálló sikereket ért el. Karrierje azonban érdekesen indult. „7 és 14 éves korom között versenyszerűen úsztam, így elég jó vizes alapokat kaptam.” – meséli Péter. „Utána három éven át párhuzamosan űztem a kézilabdát és a vízilabdát, majd először a kézilabda mellett döntöttem: egy évig a veszprémi ificsapatban játszottam. Csak ezután tértem vissza véglegesen a medencébe, és 18 évesen kezdtem az OB1-ben vízilabdázni.” Most már tudjuk, jó döntést hozott, hiszen meghatározó tagja lett a magyar vízilabda „aranygenerációjának”. Péter karrieríve kiválóan példázza, hogy még a sikeres versenysportról sem feltétlenül marad le az, aki későn dönti el, melyik sportnál marad. A többszörös olimpiai bajnok sportolónak két fia van. A nagyobbik, Vince úszó, a kisebbik, Samu a papa nyomdokait követve a vízilabdában talált örömöt. „Mindenképpen szerettem volna, ha a gyerekek megtanulnak rendesen úszni, ezt én természetesnek tartom. Utána pedig azt mondtam nekik, hogy azt választanak, amit szeretnének, de kérem, hogy azt tegyék szívvel-lélekkel és rendszeresen. Egyelőre úgy tűnik, mindketten élvezik, amit csinálnak, és ha másik sportágra váltanak, azt is támogatni fogom.” – osztotta meg a vízilabdázólegenda a gyermekeivel kapcsolatos tapasztalatát.

Mit tehet a szülő?

Mindent összegezve a szülő egyik legnagyobb feladata, hogy segítséget nyújtson olyan mozgásformák, sportágak kiválasztásában, amelyek igazi örömöt, élményt jelentenek gyermeke számára, megalapozva ezzel az ő fizikailag aktív, egészséges felnőtt életét.

Fontos, hogy a szülő támogassa gyermekét minél többféle sporttevékenység kipróbálásában. Ez persze több logisztikát, szervezést, időt, energiát igényel, de hosszú távon a gyermek egészsége és személyiségfejlődése szempontjából megéri a fáradságot.

Érdeklődjön a testnevelést tanító pedagógusnál gyermekéről, hogy mi az a mozgásforma, amit a gyermek szívesen csinál, amiben örömét leli. Kérjen információt, hogy milyen sportfoglalkozások vannak az iskolában, az iskola milyen egyesületekkel van kapcsolatban. Remélhetőleg ma már az intézményekben is egyre több iskolai grassroots szellemiségű – azaz játék- és élményközpontú – sportköri foglalkozás és esemény valósul meg a tömegsport szellemében. Itt ugyanis nem a győzelem, hanem minél több gyerek részvétele a fontos.

Amikor sportágat választ gyermekének, lehetőség szerint tájékozódjon több egyesületnél is, hogy ott milyen programok, pedagógiai elvek szerint dolgoznak, milyen felkészültségű szakemberek vezetik a foglalkozásokat, illetve van-e lehetőség egyesületen belül több sportot is űzni, akár párhuzamosan is.

Fontos, hogy a sporttevékenységek kiválasztása során a szülő hagyja érvényesülni gyermeke véleményét, vegye figyelembe adottságait, habitusát, és mindent összehangolva, közösen találják meg azokat a mozgásformákat, amelynek révén a gyermek egészségesebb és kiegyensúlyozottabb lehet.

A Magyar Diáksport Szövetségről

A Magyar Diáksport Szövetséget (MDSZ) 1987-ben alapították, és mára a legnagyobb magyarországi civil szervezetté vált a diáksport területén. A szervezet fő célja, hogy minél több gyermeket vonjon be sportprogramokba és népszerűsítse az egészségfejlesztő testmozgást. Az MDSZ küldetése, hogy a testnevelés és a sport minden gyermek életének részévé váljon, egész életen át. A szervezet testmozgás- és sportprogramokon keresztül támogatja az önkéntesség, valamint a társadalmi befogadás szemléletének erősítését, fejlesztését Magyarországon. A Magyar Diáksport Szövetség állandó kapcsolatban áll szinte valamennyi magyarországi iskolával, és minden évben megrendezi a Diákolimpiát, amely az egyetlen országos tanulmányi verseny a diáksportban.

Szöveg: Merlin Communications Magyarország Kft.

Fotó: Twitter