Mit sportoljunk inzulinrezisztencia esetén?

Manapság egyre több embert érint az inzulinrezisztencia, ami orvosi kezelés, jól beállított diéta és megfelelő mennyiségű mozgás mellett kordában tartható, így elkerülhető a 2-es típusú cukorbetegség. Hogy miért fontos a betegség esetén a mozgás, és milyen sportot érdemes választani, arról Dr. Gógl Álmos sportorvos beszél.

Az inzulinrezisztencia terápiája komplex, hiszen személyre szabott diétából, rendszeres mozgásból és szükség esetén gyógyszeres kezelésből áll. Nem mindegy azonban, hogy áll neki a beteg a sportolásnak. "Mozgás hatására csökken a vércukor-, ezzel pedig az inzulinszint, ezért inzulinrezisztencia esetén a kezelés gerince a szigorú szénhidrátmegszorítás mellett a rendszeres mozgás, ha látható eredményeket szeretnénk elérni."

"A legelső lépés minden esetben a diagnózis felállítása, mely gyanú esetén többpontos terheléses cukor-, és inzulinszintmérésből áll. Ha a terheléses laborvizsgálat eltérést mutat, fel kell építeni a komplex kezelési tervet, a sport pedig segíthet a gyógyulásban. Korábban az aerob mozgás fontosságára hívták fel a figyelmet a szakemberek, de ma már tudni, hogy az úgynevezett rezisztencia edzés, vagyis a súlyzós és saját testsúllyal végzett edzés is eredményes" – mondja a sportorvos.

Az edzés hatására hormonális és anyagcsereváltozások következnek be, többek között csökken az étvágy, és a mozgás alatt és után a cukor a vérből inzulin segítsége nélkül az izomsejtekbe vándorol, nem a zsírszövetbe.

Nem lehet kifogás a túlsúly

A betegség egyik gyakori tünete a túlsúly, ami nem lehet kifogás a sportban. "Ha súlytöbblet van, akkor is el lehet kezdeni a mozgást sétával, majd felépíteni egyre tempósabban - az intervall edzések itt is eredményesek, a sétába bele-belefuthatunk. Fontos, hogy szakember segítsen az edzések megtervezésében, hisz az edzésterv függ az adottságoktól és az egyéni céloktól. Érdemes olyan sportot választani, ami nem növeli az éhségérzetet, inzulinrezisztencia, illetve túlsúly esetén például nem ajánlott ilyen szempontból az úszás, de a kocogás, futás igen."

A betegek gyakran esnek abba a hibába, hogy túlzásba viszik a mozgást, azt gondolják, hogy segítik a gyógyulást, ha minél többet sportolnak. Ez igaz, azonban a hirtelen megnövelt edzésmunka túlterheléses sérülésekhez vezethet, ami miatt az edzés elmarad, és ennek következtében a gyógyulási folyamat megáll, sőt, rosszabbodik. Inzulinrezisztencia esetén javasolt heti 6 alkalommal a 30-40 perces edzés, az edzés alatt plusz szénhidrátbevitelre sincs szükség. Ebben az esetben nem alakul ki hipoglikémia, de ha a beteget metformin tartalmú gyógyszerrel vagy egyéb antidiabetikummal kezelik, akkor erről minden esetben egyeztetnie kell a kezelőorvosával, ugyanis ezek a szerek a mozgással és a szénhidrátmegvonással együtt a vércukor kóros lecsökkenéséhez vezethetnek."

A kezelési terv megkezdése után három hónap elteltével érdemes újra laborvizsgálatra menni, a terheléses vérvétel eredményeiből pedig felmérhető a változás.

Forrás: Dr. Gógl Álmos, purecom

Kép: Pexels