Szimbólumrendszerek a csillagoknak köszönhetően

Az asztrológia rendszere geocentrikus, látásmódja azt jelenti, hogy Föld- és emberközpontú. A Földet tekintjük a középpontnak, mi, emberek itt élünk, innen nézzük a világot. Innen tekintünk a Naprendszerre és az egész világegyetemre.

A Nap nem bolygó, nem mozog a Föld körül, hanem fordítva, mégis rendszeresen használjuk ezeket a kifejezéseket, hogy „felkelt a nap" „lemegy a nap", „delelőn áll a nap", stb. így mondjuk, mert a Földről így látható. A Holddal is hasonló a helyzet, mint a Nappal. Az asztrológia azonban az említett Föld- és emberközpontú nézőpontot használva és az ősi elnevezéseknél maradva „bolygóként" beszél a Napról és a Holdról. A lényeg nem a bolygó elnevezése, hanem a hozzájuk kapcsolódó Ősprincípiumok, őselvek, illetve szimbolikus kapcsolataik.

A Földről nézve a Nap egy év alatt látszólagosan végighalad egy ellipszis alakú pályán, amelyet ekliptikának vagy Nap-pályának nevezünk.

Az állatövi jegyek vagy zodiákus azon csillagképek összessége, amelyeket az ekliptika érint. Az év különböző hónapjaiban az állatöv különböző jegyeinek irányában láthatjuk a Napot, a Holdat és a többi bolygót.

A zodiákus csillagképeinek és az asztrológiai jegyek nevét a legtöbb ember ismeri.

Ma már nagyon sok internetes honlap lehetőséget ad, hogy a beírt adatok alapján meg tudjuk nézni, ki tudjuk nyomtatni a horoszkópunkat, ezért is tartok szükségesnek egy kis ismerkedést az alábbi csoportosításokkal. A bolygók helyzetét figyelembe véve már ezek segítségével is sok személyiségi tulajdonságot, adottságot, jellemvonást meg lehet állapítani az egyénről. „A születési időpont horoszkópja megmutatja, milyen kapcsolatban vannak bennünk a világban jelen lévő energiák, vagyis milyennek látjuk a világot" - Stephen Arroyo mondta ezt.

Az asztrológia kifejezőeszköze a horoszkóp. Horoszkóp = órakép. Adott pillanatban, adott helyen, az égbolt vázlatos rajza. Mindig az ember a viszonyítási pont, a horoszkóp közepe, a születési pontos ideje és pontos földrajzi koordinátái határozzák meg. Az égboltot csak viszonyítási pontnak használjuk. A csillagos égbolt analógiáit vizsgálja a földi élet törvényeire vetítve, elsősorban az egyes emberek életsorsára, adottságaira.

A horoszkóptérkép, illetve az egyén élettérképe az időt és a teret foglalja egy szabályos egyenlet formájába. Ezáltal mutatja, hogy az egyén milyen adottságokkal, milyen feladatokkal és milyen lehetőségekkel rendelkezik.

Az időminőség a bennünk és a külvilágban megnyilvánuló, ám láthatatlan energiák találkozása. Ezek az erők az adott pillanatban vagy támogatják életvitelünket, vagy feszültséget teremtenek, melyeket nehézségeknek élünk meg. Ha a belső energiák gátlás alá kerülnek egy külső által, akkor előfordulhatnak a betegségek, a balesetek. Az asztrológia megnevezi ezt az energiát, és analogikus iránymutatást ad, felvázol különböző megélési lehetőségeket (analógiákat). Általuk megtudhatjuk, hogyan élhetjük meg az eseményt más formában. Felvázolja a döntési és választási lehetőségeket. Dönteni azonban nekünk kell, hiszen döntéseink következményeivel is nekünk kell élni.

Az asztrológia nem csillagászat, és nem csillagjóslás, több mint 6000 éves múltra visszatekintő tudomány. Az asztrológia jelképrendszer, melynek helytállóságát és igazságát tudományos úton bizonyítani lehetetlenség. Az asztrológia tapasztalati tudomány: hosszú évezredek megfigyelései és tapasztalatai alapján alakultak ki a szabályok, a szimbólumok. A szimbólumok jelentéseinek megismerése által tudjuk az egyén életére, személyiségére lefordítani a csillagok üzeneteit.

A bolygók ugyanazokat a szimbólumrendszereket jelképezik, amelyekkel a világot megismertük. Amit megismerünk a világból, azt be lehet helyettesíteni a tíz bolygó analógiáival. Amikor valaki kifejez valamit, akkor egy szimbólumot fejez ki. Például valaki elveszti az aranyláncát, ez olyan, mintha szívinfarktust kapott volna, mert a Nap szimbolizálja az aranyat is, meg a szívet is. Amikor ellopnak az embertől valamit, vagy elveszít valamit, amiről úgy hitte, fontos volt számára, asztrológiai megközelítéssel örülnie kellene, hogy csak egy tárgyon keresztül és nem valamilyen testi betegségen vagy egy szeretett ember elvesztése által kellett a veszteséget megélnie, mert lehetne egy mandula- vagy egyéb műtéttel is az anyagot elveszteni. Tehát nem az a lényeg, mi történik, hanem hogy mi a szimbóluma.