Átok és bűbáj: Valóban létezik?

Az okkult praktikáktól sokan azért félnek, nehogy valami ellenőrizhetetlen akaratátvitel és befolyásolás áldozataivá váljanak. Érzésem szerint ennek a veszélye ma már nem a jósnők és varázslók között leselkedik ránk.

Első látásra az átok és a bűbáj ellentétes tartalmakra utalnak, de használhatjuk őket szinte rokonértelmű fogalmakként is. Míg átok alatt mindenképpen valami rossz, sötét, félelmetes, gonosz hatást értünk, bűbájos lehet egy kedves kisgyerek vagy egy aranyos állatka is. De a bűvölés-bájolás már sokkal kétesebb minőségű ráhatásra utal. Lehet ez puszta önzés és manipuláció is, de lehet szó valami sokkal rosszindulatbúb befolyásról. A bűbáj rosszabb az átoknál, mert becsap, kelepcébe csal, elaltat, elbódít, ígér, megtéveszt, csábít, rózsaszínű ködbe burkol, hazudik, észrevétlenül befolyásol, és elkendőzi a befolyásoló erő kilétét és természetét. A bűbáj alkalmazója többnyire meg sem jelenik egyértelmű és azonosítható formában. Nem mutatja ki célját és szándékát, hanem bódulatot, érzelmi és gondolati kuszaságot, követhetetlenséget okoz, ráadásul az egészet vonzó, tetszetős, sokat ígérő színben tünteti föl. Elbűvöl, elbájol, delejez, hipnotizál, szuggerál. Az áldozat pedig utólag még annyi önbecsüléssel sem távozhat, mint a legyőzött az elvesztett csata után. Egyszerűen ottmarad kihasználva, kiüresedve, átverve. Többnyire még csak dühöt sem érezhet azzal szemben, akinek-aminek mindezt köszönheti, hiszen gyakran föl sem fogja, hogy bűbáj áldozatává lett.

A cél közös

Ma a tudomány és a racionalitás korszakát éljük - legalábbis elvben. Érzésem szerint azonban a modern technológia és a bűbáj korát is. Mert ha a bűbáj természetét felszorozzuk a mai technológia lehetőségeivel, talán már az sem túlzás, ha átokról beszélünk. Legalábbis végeredményét tekintve. Ez azonban csak akkor látszik, amikor a bűbáj delejéből felébredünk.

Hiába élünk egy bámulatosan fejlett világban, legalapvetőbb testi-lelki funkcióink ugyanazt a célt szolgálják ma is, mint évmilliókkal ezelőtt: az életben maradást, illetve a szenvedés és szorongás elkerülését.

Civilizációs fejlettségünk ellenére azonban az emberi szenvedés mértéke ma sem csökken a világban. Emberek milliói élnek mélységes testi-lelki nyomorban, nálunk hatalmasabb erők tucatjainak vagyunk nap, mint nap kiszolgáltatva, és a Legnagyobb szeretet sem véd meg senkit a haláltól. Nem tudjuk, mi lesz velünk és szeretteinkkel, találunk-e gyógyírt a szegénységre, feltaláljuk-e a rák ellenszerét, megoldjuk-e a környezetszennyezést, ős mi lesz holnap, mi lesz, ha megöregszünk, mi lesz, ha meghalunk.

A szorongás, a bizonytalanság és a tehetetlenség azonban annyira kibírhatatlan érzések, hogy a történelem során mindig minden eszközt latba vetettünk, hogy szabaduljunk tőlük. A tudomány, művészet, erőszak, háborúk, konkrét cselekvések, humor, vallás, hit, ima, mágia, varázslás, tudatmódosító szerek, babona, önámítás, időnként pedig még az elmezavarok egyikét-másikát is idesorolhatjuk. A lista nem teljes, de már ebből is Látszik: a kellemetlen érzések megszüntetésére irányuló erőfeszítések nem mindig azonosak a kellemetlen objektív tények megváltozását valószínűsítő fáradozásokkal.

Forrás: wikipedia.org

Képek: uchiha-sasuke-a-orochimaru.blog.cz és nocleansinging.com