Kit nevezhetünk gurunak?
hirdetés
A guru szónak Európában több jelentése is van. Általában viszont arra szokták mondani, aki valaminek a mestere, valamihez nagyon jól ért. A keleti kultúrában a klasszikus Guru szerepe viszont ettől eltérő. A cikkünkben tisztázzuk is!
Ismerjük meg a gurukat
hirdetés
„A guru szó nem korlátozódik egy emberi tanító megnevezésére. Sokkal inkább a transzcendentáló tudati tartalmak manifesztációja, azaz egy kép, egy szimbólum. A guru szó egy olyan ember és mester megnevezése, aki a tanítványt a tudatlanság (gu) sötétjéből kivezeti a megismerés fényére (ru). Ennyiben a guru szó Istent és az ő megnyilvánulását az univerzumban jelenti, így tehát a guru a tanítvány Önvalójának szimbóluma. A tanítványnak fel kell ismernie ezt, valamint azt, hogy a tanítvány-guru kapcsolat az Önvaló és az ego kapcsolatának is megfeleltethető, ahol az egónak lassan fel kell olvadnia az Önvaló által. Ezért írja elő több irányzat, hogy a tanítványnak a mesterre kell meditálnia, hiszen ez azt jelenti, hogy a saját Önvalójára kell összpontosítania, ami az Önvaló elérésének egyik leggyorsabb útja.” – írja Szabó Judit
A keleti kultúrában tehát a guru szerepe mindenképpen a spirituális tanításokra korlátozódik. Ott a guru tehát tanító és semmiképpen sem számítógépguru vagy matekguru és még lehetne sorolni. Nem bárminek a mestere, hanem a léleknek, a spiritualitásnak, a tanításnak a mestere.
Egy guru szerepe kapcsolódik a jógával is
„A jóga nemcsak gyakorlati módszereiben különbözik a nyugati irányzatoktól, hanem beavatási struktúrájában is. A jógát a tanítvány nem egyedül tanulja, hanem egy mester (guru) vezetésével. A jógaszútrák szövegei kimondják, hogy minden guru ősguruja maga Isten. Ez tehát azt jelenti, hogy a guru Istennel egyforma, és nincsen sem fizikai, sem szellemi alakja. Ő az időn túli, mindent átható megismerés csírája. Aki tehát, a jóga útján útmutatást akar kapni, annak a jógaszútrák szerint az ősguruhoz, Istenhez kell fordulnia. Istent csak olyan földi testben élő guru képviselheti, aki végigjárta az önmegvalósítás útját és a polaritásból kiemelkedve visszatért Istenhez; csak ő tud útbaigazítást adni a tanítványnak. A guru-tanítvány kapcsolat azonban soha nem lehet függőség. Éppen ellenkezőleg: a tanítványnak a guru vezetése alatt tökéletesen meg kell szabadulnia minden függőségtől, végül a tanítvány-guru kapcsolattól is.” – olvasható Az ezotéri kézikönyve című műben
Szokták mondani, hogy az éhező embernek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani horgászni. Ez a mondás pedig igaz a tanítvány-guru kapcsolatra is. Egy guru szerepe nem az, hogy folyamatosan a tanítványa mellett legyen és útmutatást nyújtson a számára. Ellenkezőleg, átadni azt a tudást, amelyet ő maga már megszerzett és utat mutatni neki, amelyen viszont már a tanítványnak egyedül kell járnia, hiszen senki nem járhat rajta helyette. A jóga pedig ennek az útnak, illetve a startnak egy központi eleme, hiszen nem csak testileg, hanem főképp lelkileg is egy nagyon fontos eleme az életnek. Aki már ismerkedett egy kicsit a jógával az ezt pontosan tudja. Szavakkal sokszor leírhatatlan, hogy milyen érzelmekben lehet részünk egy-egy jóga óra után. Általában viszont mindenki megnyugszik, össze tudja szedni a gondolatait, kiegyensúlyozottabb lesz és számos fontos dolog mellett még meg tud szabadulni a negatív energiáitól is. Ezek mellett pedig már szinte csak hab a tortán, hogy a testünket is kordában tudjuk tartani.
Forrás: Szabó Judit – Az ezotéria kézikönyve
Képek: newsmobile.in, flickr.com