Szép álmokat kívánunk!
hirdetés
Gyerekkorunkban, de már felnőtt ként is biztosan sokszor tapasztaljuk, hogy rossz álmok gyötörnek. Persze ezt nem mindig annak tudjuk be, hogy valami rossz történik velünk. Hallottunk már olyat, hogy túl sokat vacsoráztunk, valami bánt, minket, valaki rosszat akar nekünk. Talán ez is, az is benne van.
Sokszor a tudatalattink álmainkkal jelzi, hogy valami nincs rendben lelki állapotunkkal, valami bánt minket, vagy valakit mi bántottunk meg, de mivel bocsánatot nem kértünk érte, kínoz minket a bűntudat. Persze mindennek lehet alapja, de az ősi indián törzsekben a rossz álmokhoz sok legenda is fűződött.
hirdetés
Az ősi indián törzsek sokszor kommunikáltak a szellemvilággal, és talán a természetfelettivel is jobb viszonyban álltak, mint mi modern emberek. A törzsek éppen ezért mindenre tudtam megoldást, gyógymódot.
Az álomfogó
Az álomfogót az ősi észak-amerikai indián kultúrában élő indián törzsek találták fel. Hagyományosan kézzel készült tárgy, aminek az alapját mindig fűzfából készült karika adta, melyre egy laza leginkább színes hálót fontak. Az álomfogó készítésénél elengedhetetlen volt a személyes tárgyakkal való díszítés, illetve olyan tárgyak csatolása, amik a törzs varázslója által fel lett szentelve, és varázserővel bírt. Ilyenek voltak a madártollak, gyöngyök, hajszállak. Az ősi törzsek úgy tartották, hogy a személyes tárgyak és a felszentelt díszek az álomfogó tulajdonosát megóvták a rossz álmoktól, távolt tartották a lidérces álomképeket, de a jó álmokat a lazán szőtt hálón keresztül átengedi! Az ókori legendák is mind ezt igazolták, azok a személyek, akik az álomfogót az ágyuk fölé akasztották, mindig nyugodtabb álmot tudtak átélni.
Eredeti már kevésbé ismert, még hallhatjuk ugyan az álomcsapdát, de valójában ojibwe nevet viseli. A név származása az ojibwa törzsből származik, de később a cseroki és a kajova törzsek is készítették az álomcsapdát.
„A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítenek. Az álomfogót az ágy fölé akasztják, mintegy bűbájként használva, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól. A fűzfából és inakból készült álomfogó nem él örökké, éppen kiszáradásával jelzi, hogy a gyermek átlépett a felnőttkorba. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat: „A jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”
A legenda szerint, az álomfogó a pók háját imitálja a laza szerkezetűre font hálóval, mivel a hálóba bele ragadnak a rossz, lidérces álmok. Van egy mítosz miszerint a pók alakjában megjelenő varázsló mutatta meg az álfogó képét annak az indiánnak, aki először elkészítette azt. Az ősi indiánok úgy vélték az álomcsapda nem csak megfogja a rossz álmokat, de ennek segítségével mi magunk is változtathatunk azokon. A jó álmok átjutnak az álomfogón, lecsúsznak a tollak pihéin az alvó emberre, majd eltűnnek, amikor felkel a nap.
Van egy másik magyarázat is, ami ennek a szöges ellentéte, miszerint a dakota törzs úgy tartotta, hogy a rossz álmok pontosan a hálón jutnak át, majd a szél szárnyán az ablakon keresztül távoznak, így bújva meg az ember tudatában. Ma már itthon is bárhol beszerezhetőek az álomfogók, azonban kis türelemmel és kreativitással mi magunk is elkészíthetjük azt, hogy álmaink mindig szépek legyenek, és ne gyötörjön többé a lidércnyomás!