Mától vegetáriánus leszek – Biztos?

Az egészséges táplálkozásra való áttérés nagyon fontos szabálya, hogy tartsuk be a fokozatosság elvét. Ellenkező esetben veszélybe sodorhatjuk magunkat, mivel a vegán életmód kialakítása alapos gasztronómiai tudást és gyakorlatot igényel. Aki tájékozatlanul vállalkozik a tisztán növényi étrendre való átállásra, az egészségét kockáztatja.

Ennél is nagyobb baj, hogy a szervezet nem képes megszokni a hirtelen jött radikális változást, ezért egy idő után feladja a küzdelmet, és úgy megundorodik a reformétrendtől, hogy többé hallani sem akar róla. Egészségkárosodás nélkül abbahagyható azonban a húsfogyasztás a tejjel, tejtermékekkel, tojással és szójával kiegészített étrenddel. Az ovo-lakto vegetárius étrend megszokása után már áttérhetünk a lakto vegetárius, majd a vegán táplálkozási módra. Erőltetni azonban nem szabad a dolgot; csak akkor hagyjunk el egy-egy ételféleséget, ha már nem érezzük a hiányát, és elég erősek vagyunk a váltásra. A fontos az, hogy egyre egészségesebben táplálkozzunk, és a váltás magától is bekövetkezik, amikor a szervezet ennek szükségét látja. Az Amerikából indult és jelenleg oly divatos New Start mozgalom megpróbálja ugyan a húsfogyasztókat rábírni, hogy egyből a vegán táplálkozási módra térjenek át, de a tojás- és tejtermékmentes étrend túl nagy áldozatot követel az emberektől. Az a legnagyobb baj ezzel a táplálkozási móddal, hogy tiltja a szójafogyasztást is, márpedig a húst a szója képes leginkább helyettesíteni. Ennélfogva nem sikerült áttörést elérniük ezen a téren. A gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a tisztán növényi étrend elfogadása nem megy egyik napról a másikra.

Miért volna jó a bio?

A biotermékek széleskörű elterjedését az is akadályozza, hogy számos családban a gyerekek idegenkednek tőle. Születésük óta agyonvegyszerezett, ízetlen élelmiszereket etettek velük, és zavarja őket a biotermékek intenzív íze, aromagazdagsága. Sok gyerek pl. azért nem issza meg a nyerstejet, mert „tejszaga” van. A pasztőrözött, forralt tej szagát szokták meg, számukra a természetes íz idegen. Egyébként mi is hibásak vagyunk abban, hogy az iparilag előállított élelmiszerek tele vannak adalékanyagokkal. Egy példát felhozva több gyártó próbálkozott már házilagos technológiával készült, tartósítószer-mentes szörpök előállításával, de halvány színük és nem elég intenzív ízük miatt a fogyasztók nem vásárolták meg. Hiányolták az észterekkel ízesített és festékkel színezett szörpök felfokozott ízét és színét. Hozzászoktak az agyonvegyszerezett termékekhez, és sokan azt sem tudják, hogy a felhasznált nyersanyagoknak milyen a valódi ízük.

A sok zöldség valóban gyengít?

Vannak, akik azért nem merik abbahagyni a húsevést, mert attól tartanak, hogy a nyers koszttól legyengülnek. Ezt a széles körben terjesztett téveszmét a tájékozatlanság szülte. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A természetes módon táplálkozóknak nem csökken, hanem jelentősen megnő az erejük, szívósságuk, ellenálló-képességük. A nyers koszt igen magas energiatartalmát bizonyítja a tarahumara indiánok példája. Ez a Mexikó észak-nyugati részén élő népcsoport kizárólag vegetárius módon táplálkozik, és tagjai a világ legegészségesebb, és fizikailag leginkább terhelhető emberei közé tartoznak. A törzs indiánjai rendszeresen rendeznek olyan futballmérkőzéseket, amelyek során 24-48 órát futkosnak pihenés nélkül, és a hegyi ösvényeken 340 kilométert tesznek meg egyhuzamban. Az öregkori elgyengülés sem fenyegeti őket. A körükben végzett felmérés szerint a legkiválóbb futóik 60 éven felüliek. A vegetárius táplálkozási mód a szellemi képességre is jó hatást gyakorol. Erre bizonyíték Edison élete és munkássága. Több mint 1000 szabadalmat alkotott. Soha nem fogyott ki az ötletekből. Agya élete végéig frissen működött, és 84 évet élt meg - hús nélkül. Az orvosok gyakran hozakodnak elő azzal is, hogy a vegetáriusokat B12-vitamin-hiány veszélyezteti. Ez sem felel meg a valóságnak, mert a húson kívül jelentős mennyiségű B12 vitamin található a tojássárgájában, a sörélesztőben, a mézben, a savanyú káposztában, a különféle sajtokban, a shii-take gombában, a lucernacsírában, a zöldárpában, a homoktövis bogyójában, az aloe vera gyógynövényben és a tengeri algákban.