Egzotikus gyümölcsök a konyhában

A trópusokon és a Földközi-tenger mellékén termelt gyümölcsök válasz­téka óriási, de más európai országokhoz hasonlóan nálunk is citromból, narancsból, mandarin­ból, grépfrútból, banánból, kiviből, ananászból, fügéből és datolyából fogy a legtöbb.

A citromnál kerüljük a nagy, vastag héjúakat, mivel a kisebb méretű, vékony héjú fajták több levet adnak, így relatíve olcsóbbak. A nálunk kapható fajták közül a legtöbb és legfinomabb lé a szalmasárgára érett olasz citromból nyerhető. Legjobb minőségű és vékony héja folytán legkifizetődőbb a spanyol Valencia, és az izraeli Jaffa narancs. A savanykás ízt kedvelők a görög narancsok közül a krétait keressék, míg a sokak által kedvelt vékony héjú vérnarancs­ból az olasz a legfinomabb. Szintén különleges fajta a keserűnarancs. Nyers fogyasztásra alkalmatlan ugyan, de intenzív, markáns íze folytán kitűnő dzsemet, illetve lekvárt lehet készíteni belőle.

Mandarinnál a minőség és a méret között nincs szoros összefüggés, a nagyobb méretűnek azonban több a leve. A vásárlásnál a kevés magot tartalmazó, mély narancsszínű fajtákat részesítsük előnyben, mert ezek ízletesebbek. Grépfrútnál viszont kerüljük a nagyméretűeket, mivel ezeknek többnyire igen vastag a héjuk. Ennek ellenére sokan kedvelik az óriás változatot, mert nem olyan keserű, mint az apró példányok, és a gerezdeket elválasztó hártya is könnyebben lefejthető róla. Ha módunkban áll grépfrútból is Jaffa környékén termettet válasszunk, mert ez a legédesesebb, és a legkevésbé keserű. A rózsaszín húsú grépfrút édesebb, a sárga belű azonban intenzívebb ízű. Egyébként a grépfrút nem azonos a néhány évtizeddel ezelőtt növénynemesítők által előállított citrancs-al. Ez a gyümölcs nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A grépfrút a citrom és a narancs természetes úton létrejött kereszteződésének az eredménye, és az Antillákon őshonos.

A több mint száz fajta banán közül legértékesebb a Cavendish desszertbanán. Ennek a csokoládéhoz hasonló ízű fajtának az elfogyasztása igazi élvezet. Sajnos nálunk jobbára csak liszt ízű törpebanánt lehet kapni, a kb. 35 cm hosszú igazi banán mifelénk ismeretlen. Egyébként 100 évvel ezelőtt, amikor még normális éghajlat volt a Földön, Közép-Afrikában 60-80 cm hosszú, és 2 kg súlyú banánok is teremtek. Egy-egy fürt súlya elérte az 1 mázsát. A piacon kapható banán ehhez képest korcs. Ráadásul zamatosabb volt, mint a jelenlegi hibridizált fajták. A Dél-Amerikából behozott banánfajták közül a legfinomabb a kolumbiai. Csak a teljesen érett, barna pettyes banánnak van jó íze. Ha még sárga héjú, szobahő­mérsékleten hagyjuk érni egy-két napig. Kiviből a sötétbarnára érett, feszes héjú, kemény, sötétzöld húsú példányokat vásároljunk. A világos színű éretlen, a felpuhult állagú, ráncos héjú pedig állott, élvezhetetlen. A kuriózumok kedvelői már sárga belű kivit is vásárolhatnak. A kivi egyébként tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint az alma, és nem kezelik növényvédő szerekkel.

Új Zélandról származik a kivi különleges változata, a zespri gold. Külsőre csak annyiban különbözik tőle, hogy nem szőrös. Az íze a kivi és a füge szokatlan keveréke. Fokozódó népszerűségét annak köszönheti, hogy valóságos vitaminbomba. 1 kilogrammnyi gyümölcsben a napi C-vitamin-szükséglet kétszerese található, és emellett igen gazdag kalciumban és magnéziumban is.

Ugyancsak sima héjú kivifajta a japánegres vagy más néven weiki. 2-3 centiméteres apró termésének héja lilásbordó színű. A vékony héj alatt halványzöld színű, édes-savanykás, lédús hús található. Íze és állaga a kivihez hasonló, de nem annyira finom. Az ananász minőségéről is sokat elárul a külseje. Mennél jobban kidomborodnak a pikkelyei, annál aromásabb a gyümölcs. Az érett példányoknál a levélkorona élénkzöld, és az egyes levelei könnyen kihúzhatók. Biztató jel, ha az ananászt kézbe véve a méretéhez képest nehéznek érezzük. Az érettség legbiztosabb jele azonban az édeskés, átható illat. Egyébként a nyers ananász íze sokak­nak csalódást okoz, mert korántsem olyan finom, édes, mint az agyoncukrozott, konzervált változata.