A tűz leányai

Barbara Erskine nyolc bestseller és két gyűjteményes novelláskötet szerzője. Történeteinek mindegyike a történelmi tények és a természetfeletti események iránti vonzalmáról tanúskodnak. Könyveit 23 nyelven fordították már le, világszerte több millió példányban adták el.

„Barbara Erskine könyveinek ereje az írónő hihetetlen hangulat- és feszültségteremtő stílusában rejlik.” – nyilatkozta a Sunday Times szerkesztője, Elizabeth Buchan. Ez a kijelentés A tűz leányai című regényére is érvényes. George Gussham ismert kritikus pedig a könyvről úgy vélekedett, hogy „bár a regény kitalált történet, a benne szereplő nevek és helyek olyannyira élethűek, hogy nehezen lehet megtalálni a történelmi tények és a fantázia közötti finom határvonalat.”

Kétezer évvel ezelőtt a rómaiak megszállják Britanniát, és a hercegnő, aki az egyik legbefolyásosabb törzs, a Briganti Szövetség trónjának várományosa, azzal szembesül, hogy a félelmetes ellenség egyre közelebb kerül népéhez. Cartimandua világát a kezdetektől a viszály és a szerelmi fellángolás, a bosszú és a megtorlás uralja. A történet másik szála napjainkban játszódik: Viv Lloyd Rees Edingburgh-ban élő történész elmélyed a kelta királynőt övező mítoszok kutatásában. A témáról könyvet is írt, történetünk idején pedig éppen az ifjú királynő életének dramatizálásán fáradozik Pat Hebden színésznő segítségével.

Viv tanszékének vezetője, Hugh Graham, állandóan beosztottja nyomában van, miközben a fiatal tanárnőnek meg kell küzdenie a Cartimandua-látomással és az egyre erősödő hittel, hogy a királynő valós történelmi alak volt. A lidércnyomás még félelmetesebbé válik, amikor Viv birtokába kerül egy kelta korabeli megátkozott melltű. Patet és Hugh-t egyszerre rántja magával a szenvedély és a féltékenység, a keserű rivalizálás és a mindent elsöprő szerelem. A múlt eközben átfedésbe kerül a jelennel, és a végzetes trió kénytelen szembenézni a legnagyobb életveszéllyel is.

A szerző soraiból is sok mindent megtudhatunk a könyvről: „Tartok tőle, hogy Yorkshire földrajzi tényezőit illetően meglehetős szabadságot engedtem meg magamnak, és félő, hogy épp ilyen szabadon válogattam ki a neveket és szereplőket Wales, Skócia és Írország krónikáiból. Ám jómagam, Vivvel ellentétben nem törekedtem semmiféle tudományos igényességre. Írott források hiányában az ember kénytelen a képzeletére, álmaira és deduktív eljárásokra hagyatkozni, legyenek ezek bármennyire is kérdésesek. Sajnálatos módon a könyv hősnője nem jelent meg előtte látomásokban, kivéve egy-két vad, de rendkívül izgalmas álomban, s én bízom benne, hogy e néhány találkozás alkalmával sikerült kivívnom elismerését. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten a leghűségesebben visszaadni a kor történelmi tényeit és jellegzetességeit, de mivel az írott emlékek nem jellemzőek a kelta történelem korára, javarészt ebben az esetben is kénytelen voltam a képzeletemre hagyatkozni. Ezen a helyen szeretném megvallani, hogy Cartimanduának, legalábbis jelenlegi tudásunk szerint, nincs köze Ingleborough-hoz. Nem tudjuk, melyik törzs szülötte, ahogy azt sem, hogy volt-e gyermeke, annak ellenére, hogy sokkal több adattal rendelkezünk az életére vonatkozóan, mint a nála jóval híresebb Boudicaéról, aki mindmáig az egyik legtitokzatosabb történelmi alakunk. Minden, amit Cartimanduáról tudunk, a római történetíróktól származik. Az életével kapcsolatos igazságot hagyjuk a régészettudományra és az orákulumokra. A többi néma csend.”

Ha más érdekes olvasnivalóra vágysz, olvasd el korábbi könyvajánlónkat.