Te ismered az első amerikai regényírókat?
hirdetés
A XVIII. század második felében az újonnan megalakult Egyesült Államok hozzálátott önképe megformálásához, s ekkor fogtak neki az első amerikai írók is, hogy beszámoljanak új világukról, a körülöttük gyorsan pergő eseményekről. Amikor Amerika még gyarmat volt, lakói kezdetben az Óvilágból magukkal hozott - főként puritán, azaz radikális kálvinista - eszmék hatása alatt éltek.
Irodalmuk lassan bontakozott ki, olyannyira, hogy az első amerikai könyvet is egy angol írta, a XVII. századi John Smith, aki honfitársainak számok be a gyarmatosítás lehetőségeiről. ( Egyébként állítólag reszt vett Székesfehérvár törököktől való visszafoglalásában és Erdélyben is harcolt.) Nem Smith könyve volt az egyetlen amerikai prózai munka, amely ebben a században keletkezett: útleírások - főleg a kontinens belsejébe vezető utakról -, vallási értekezések és prédikációk jelentek meg, de mindegyikük brit stílusban íródott.
hirdetés
Edgar Allan Poe, az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja. Az élet sötét oldalát leíró műveiben morbid, olykor félelmetes képzelőerő nyilvánul meg.
A politikai tudat kialakulása
A XVIII. században az írók felfedezték a politikai témákat. Az első közülük Benjamin Franklin volt, aki elsősorban történelmi tárgyú és propagandacélú műveket írt, az ő munkásságát fejlesztette tovább Thomas Jefferson, az 1775-ös amerikai forradalom egyik vezetője, a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazója, az Egyesült Államok harmadik elnöke. Egyetlen könyve - a Jegyzetek Virginiáról - is politikai célzatú, a rabszolgaság eltörlésének fontosságát bizonyítja. Igazi nagy irodalmi alkotás azonban továbbra sem született Amerikában -az Újvilágban ekkor még nem volt helyük a művészeknek. Mindenki az építéssel volt elfoglalva; utak, vasútvonalak, városok, gyárak születtek egyik napról a másikra - művészetre nemigen maradt idő. Ráadásul hiába volt bőséges élményanyag, amely alkotásra ösztönözhette volna az írót, ha hiányzott az az amerikai hagyomány, amelyet követni lehetett volna. Ha egyáltalán akadtak írók, azok európai mestereiket utánozták.
Akadályozta az amerikai irodalom kibontakozását az a körülmény is, hogy egészen 1891-ig Amerika és Nagy-Britannia között nem volt szerzői jogi szerződés, s ezt kihasználva az angol és skót írók műveit jogdíjmentesen jelentethették meg Amerikában. Brit regények kalózkiadásai lepték el a piacot - miközben az amerikai írók műveire jogdíjat kellett fizetniük a kiadóknak. Nem csoda tehát, ha a kiadók nemigen siettek az amerikai szerzők műveinek megjelentetésével.
Ám azon sincs semmi csodálnivaló, hogy a XIX. századra a közönség szinte kiéhezetten várta a valóban amerikai irodalmat, azokat a műveket, amelyek az új, gyönyörű, számos nép lakta országról szólnak - az új ország sajátos nyelvén.
Új amerikai stílus
Bár a század első írói még az angol gótikus regény (rémregény) ízléséhez igazodtak, és e műfaj jellegzetességeinek megfelelően műveik omladozó várkastélyok és titkos alagutak díszletei között játszódtak, nem kellett sokáig várni arra sem, hogy az új Amerika hangulata is megjelenjen könyveikben.
Charles Brockden Brown (1771-1810) volt az egyik első újító: a gótikus regény eszközeit felhasználva nyers, de részletekben gazdag képet adott a forrongó Újvilágról. Regényeiben - köztük a Weiland (1798), az Ormond (1799), és az Edgar Huntly (1799) címűekben - az elsők között rajzolta meg a felszín alatt kavargó téboly és gonoszság kórképét.
Ismertebb elbeszélő volt Washington lrving (1783-1859), ő Amerika után Nagy-Britanniát is meghódította. Mesteri novelláiban az amerikai életérzés hangja szólal meg, teremtő képzelete történelmi alakokat tett az olvasó kortársaivá, Kolumbusztól George Washingtonig. Leghíresebb műve, a Rip Van Winkle az 1819-1820 között született elbeszéléseket, esszéket tartalmazó gyűjtemény, a Vázlatkönyv egyik elbeszélése. Ebben az író azt boncolgatja, mi lehet a művész szerepe az Újvilágban. A mese Ripről szól, aki húsz évig alszik, és így lemarad a függetlenségi háború eseményeiről. Egy új, megváltozott világban ébred fel: régi énjét elveszítette, de minthogy átélte a forradalom előtti időket, mesemondóként találja meg élete új értelmét. Sokan ezt az elbeszélést és az ugyancsak ebben a gyűjteményben lévő Az Almos völgy legendáját az első amerikai novelláknak tartják.