Az élelem ára

Minden élőlénynek szüksége van valamilyen táplálékra a létfenntartáshoz, a növekedéshez és a fejlődéshez. Az ember a változatos étrendet kedveli, de ennek előteremtése során súlyos károkat okoz sok más élőlénynek és bolygónk egészének - az élet fenntartójának.

A szárazföldi táplálékláncok a zöld növényekkel kezdődnek, amelyek a napfény energiájával, valamint a talajból felszívott vízzel és ásványi anyagokkal „táplálkoznak". A növényéket a növényevő állatok fogyasztják el. A növényevőket ragadozók - húsevő állatok falják föl, ezek pedig más, erősebb ragadozóknak esnek áldozatul. E csoportok tagjai a legkülönbözőbb láncolatokat alkotják - a rovart  megeszi a kis hüllő, emlős vagy madár, azt a | nagyobb emlősök, a madarak és így tovább.    A tengerekben a kis halak és más, sós vizekben élő állatok fogyasztják el azokat a növényeket, algákat és mikroszkopikus állati lényeket, amelyek a vízben sodródó anyagokból nyerik táplálékukat. A kisebb halakat azután nagyobb halak és tengeri emlősök kebelezik be, s azok jó része végül az ember zsákmánya lesz.

A táplálék megtermelése

Míg Őseink beérték viszonylag egyszerű étrenddel, amely a számukra elejthető állatokból, begyűjthető vagy természetes körülmények között termeszthető növényekből állt, addig a mai ember, legalábbis a nyugati világban, sokkal igényesebb. Ráadásul az emberiség lélekszáma egyre nő: mind több az éhes száj. Az élelmiszerek előállítása az egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - iparág.

A hús

Az emberek - főleg a fejlett európai és észak amerikai országokban - sok húst fogyasztanak. Hogy legyen mivel etetni, hizlalni az állatokat, vagy a legelők területét kell növelni, vagy az állatokat kell természetellenes körülmények között tartani, természetellenes takarmánnyal ellátni. Az ember mindkét lehetőséget bőségesen kihasználja, s a következmények katasztrofálisak. Az állattartók sokszor a legelőterületek növeléséhez erdőket, réteket „rekvirálnak". A kisajátított területeken kipusztítják a természetes növénytakarót, hogy takarmánynak valót termeszthessenek helyette. A mezőgazdaság terjeszkedése a trópusi esőerdőkben okozta (és okozza) a legnagyobb pusztítást.

Sokan az értékes termőföldet sajnálják a baromfik - például csirkék - nevelésére fordítani, s inkább teljesen természetellenes körülmények között tartják őket, valóságos húsgyárakban, ahol kikelésüktől (megszületésüktől) lemészárlásukig sohasem láthatják a napfényt, s nem kapirgálhatnak a szabadban. Talán még ennél is károsabb, hogy a tenyésztelepeken a háziállatokkal - szarvasmarhával, sertéssel, csirkével - Föletetik más állatok tetemének maradékát, s így a természettől fogva növényevő állatokat húsevésre, sőt nemegyszer kannibalizmusra (fajtársaik táplálékként való elfogyasztására) kényszerítik, hiszen fehérjeigényüket az ilyen táppal is ki tudják elégíteni. Emiatt különféle betegségek ütötték fel a fejüket az állatok között.

Zöldségek, gabonafélék

Táplálékaink - és háziállataink táplálékai - igen nagy részben növényi eredetűek: gabonamagvak, zöldségfélék, gyümölcsök. Ezeknek az élelmiszereknek a túlnyomó többségét földművesek termelik.

Számukra létkérdés, hogy a földjük termékeny legyen, és adott területen mindig több és több terményt állíthassanak elő, A hagyományos mezőgazdálkodásban a talaj tápanyagtartalmát olyan módszerekkel pótolták, mint a hagyományos vetésforgó, de ezek szerepét újabban a műtrágyázás vette át. A kártevők távoltartása és a növény betegségek megelőzése érdekében - meg azért, hogy a zöldségek és gyümölcsök alakra, méretre: színre egyformák legyenek, a fogyasztó számára pedig vonzóak - rendszeresen permetezik a terményeket.

Képek: pecsma.hu és egeszsegtukor.hu