Példát mutatna Üzbegisztán Európának építészetével

Hogyan fogunk együttélni? Ez az a kérdés, amelyre 46 ország- köztük először Üzbegisztán is– keresi a választ a 17. Velencei Építészeti Biennálén.

Elkezdődött a 17. Velencei Építészeti Biennálé, amelyen első alkalommal vesz részt Üzbegisztán saját pavilonnal és egy kiállítással, amelynek a "Mahalla: Városi vidéki létezés” címet adták. "A Velencei Biennálé csodás díszletei között kezdődik meg a 17. nemzetközi építészeti kiállítás. Üzbegisztán az első közép-ázsiai ország, amely saját nemzeti pavilonnal vesz rajta részt" - mondja tudósítónk, Marta Brambilla.

A "Mahalla: városi vidéki lét" című kiállítást május 20-án nyitották meg a legfontosabb kulturális hatóságok tisztviselői. "Az itteni kiállításunkat Mahallának, az építészeti és társadalmi jelenségnek, a közösségként való hagyományos életmódnak, a szomszédság egyik formájának és a helyi kormányzás egységének szentelték. Mahalla a történelmünk. Ugyanakkor a jelen városi valóság döntő aspektusa" - magyarázza Szaida Mirzsijojeva, az Üzbég Köztársaság Kulturális Minisztériuma alá tartozó Kuratórium, Művészet és Kultúra Fejlesztési Alapítvány elnökhelyettese.

„Ma mondhatni újrafelfedezzük Üzbegisztánt –bemutatjuk a mi mahallánkat" - mondja Abdukhakimov, az üzbég turisztikai-és sportminiszter. "Ez az egyedi jelenség a népünk sajátja, egyfajta életmód, az üzbég emberek viselkedésmódja. A mahalla-jelenség Európa számára is hasznos lehet annak példájaként, hogyan képesek különböző vallású, nyelvű, kulturális hátterű és nemzetiségű emberek együtt élni békében és nyugalomban, egymást segítve. Reméljük, hogy a „mahalla” Üzbegisztán új kulturális márkájává válik világszerte.”

A tipikus urbánus üzbég kerületet, a Mahallát egy multidiszciplináris projekt keretében hozták el Velencébe. Nem csupán lakhatási struktúraként, de valódi rendszerként mutatják be: közösségi életmódként, amelyet rituálék és tradíciók határoznak meg.

A pavilon látogatói egy tipikus üzbég udvarházban találják magukat, amelyet egy életnagyságú sárga acélcső-absztrakció képvisel, amely az applikáción keresztül kel életre 3D-ben, ezzel virtuális utazást tesz lehetővé az otthonokba.

“A Mahallában megtanultuk, hogy az élet és az építészet csak együtt működhet"- mondja Christoph Gantenbein, az ETH Zürich kurátora. "Az építészet önmagában semmi, az életnek pedig épített környezetre van szüksége, menedékre, keretre, ezek az udvarházak pedig ennek csodálatos példái. Ez a gyönyörű építészet nagyonis kötődik a tradicionális életmódhoz.”

A fémstruktúrát Bas Princen 12 fényképe egészíti ki. A háttérhangokat Carlos Casas alkotta meg, hogy elhozza a Mahallák mindennapjainak hangjait is Velencébe. A kiállítás az üzbég válasz az idei biennálé kérdésére, hogy „Hogy fogunk együttélni?”

A projekt egy nagyon erős oktatási és akadémiai célon alapszik, mondja Gayane Umerova, aki kutatásai során, valamint akkor, amikor a két külföldi kurátorral, Christtelés Gantenbeimmel dolgozott, néhány nagyon tehetséges tanulót fedezett fel.

"Nagyon fontos volt számunkra, hogy felnyissuk a tanulók elméjét, hogy kinézzenek a dobozból" - vélekedik Gayane Umerova, a kiállítás projektbiztosa. "Talán a jövőben tudnak együtt projekteken dolgozni együttműködésként, energiák cseréjeként. Valóban tanulhatnak egymástól.

Sok Mahalla elkerülhetetlenül el fog tűnni a jövőben a gazdasági nyomás és az emberek változó szokásai miatt. A projekt célja egyben az is, hogy dokumentálja az üzbég társadalom tanúvallomásait, mielőtt végleg eltűnnek.

„Úgy hiszem, hogy ez a módszer erős jelzése: tanulni a múltból, hogy a jelent és a jövőt építsük" - mondja Roberto Cicutto, a Velencei Biennálé elnöke. "A projekt gyönyörű: ez a fajta építészet emberi látásmódot tükröz, ami valóban az együttélésről beszél, mind lakhatás, mind a közösség szempontjából. Szóval számomra ez olyan projektnek tűnik, amely felöleli az időszakot, amelyben élünk, és a biennálé szándékait is.”

Forrás: Euronews