A szerelem ünnepnapjai

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a férfiak és a nők nagyon sok tulajdonságban különböznek egymástól, és ez mindig is így volt. Ha felismerjük, és tiszteletben tartjuk ezeket a különbségeket, akkor nagyon sok csalódástól és keserűségtől kímélhetjük meg magunkat.

A nők és férfiak más szerepet töltenek be a társadalomban, amely szerepek és azok szabályrendszere az emberi társadalom fejlődése során alakult ki. Ezen fejlődési folyamat megértése segítséget nyújthat párunk viselkedésének megértéséhez is.

A szerelem az ember életének egyik legszebb érzése. Nem véletlen, hogy az irodalom, a képzőművészetek, és általában az emberi alkotások (számtalan csodálatos épületet építettek hölgyek számára, örömére) a legmagasabb rendű emberi érzések közé sorolják a szerelmet.

Amikor szerelmesek leszünk, csodálatosan érezzük magunkat. Örökké szeretni fogjuk egymást - hisszük. Hogy a szerelem elmúlik? Másnál igen, no de nálunk? Velünk ilyen nem fordulhat elő, a mi szerelmünk örökké tart majd - gondoljuk és hirdetjük. Látjuk szüleink, barátaink, ismerőseink problémáját, de a mi szerelmünk nem olyan. A mi szerelmünk fölötte áll mindeneknek. Majd mi megmutatjuk, hogy a mi szerelmünk sosem múlik el, a mi boldogságunk örökké tart, és nálunk minden másképpen lesz, mint másoknál. Úgy érezzük, hogy ez a csodálatos érzés csak a miénk, boldogok vagyunk, hisszük, hogy a mi szerelmünk, a mi kapcsolatunk különleges, elszakíthatatlan kötelék.

A csoportjaimba járó érett nők és férfiak gyakran arról beszélnek, hogy nem képesek szerelmesnek lenni. Amikor jobban megvizsgáljuk a kérdést, kiderül, hogy azt a szerelmet nem képesek érezni, ami kamaszkorukban „elvette az eszüket”. Hiányolják azokat az érzéseket, amelyek arról szólnak, hogy „nem tudok nélküled élni, Te vagy a mindenem, bármit megteszek érted …”. Ezekből a problémákból az után közösen levonjuk a tanulságot, hogy sokkal hamarabb növünk ki a serdülőkorból, mint a serdülőkori szerelem vágyából.

Gyakran megmarad a kamaszkorunk után is az az elvárás a szerelemmel, a szerelmünkkel kapcsolatban, hogy vakká és süketté kell, hogy váljunk, ha szerelmesek vagyunk. Sétákra vágyódunk a csillagfényes éjszakában, kívánjuk, hogy szerelmünkkel átfussunk a szivárvány alatt, romantikára, túláradó érzelmekre, virágokra, szerelmes keringőkre vágyunk. Azt gondoljuk, a szerelem azonos az extázissal, csupa szenvedély, romantika, amely olyan szexuális gyönyörben teljesedik ki, amitől megmozdul a föld. Amikor sikerül belátni, hogy a serdülőkori szerelem „előtanulmány, bevezetés” a felnőttkori szerelemhez, máris kevésbé kritikusan szemlélik a csoporttagok a saját jelenlegi kapcsolatuk minőségét.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az érett, felnőtt szerelem nélkülözi a romantikát, a virágot, a sétát a csillagfényes éjszakában, a "válasszunk magunknak csillagot" mondatot, vagy azt a szexuális élményt, amikor tudatunk ellobban, és a mennyországban érezzük magunkat.

Párkapcsolatunkban vannak nagyszerű, különleges pillanatok, amelyek pontosan olyanok, mint a fent említettek, amelyek megfelelnek a legmerészebb álmainknak. De tudnunk kell, hogy az ilyen pillanatok különlegesek és ritkák. Ezért, ha megadatik, hogy ilyen pillanatokat éljünk át, tekintsük azt ajándéknak, amelyet párunktól kaptunk, és őrizzük, dédelgessük a lelkünkben.

Ne feledjük azonban, hogy ajándékot nem kaphatunk az élet minden napján, és az ajándék nélküli hétköznapokból sokkal, de sokkal több van, mint az ünnepnapokból.