Pop az 1960-as években (1. rész)

Van egy angol mondás: „ha azt mondod, emlékszel a hatvanas évekre... akkor nem is voltál ott". Az biztos, hogy ennek a csodálatos évtizednek a zenéje boldog emlékeket ébreszt azokban, akik „ott voltak", s azokat is könnyen megbűvölheti, akik kimaradtak a korszak forgatagából.

Egészen az 1950-es évek végéig az amerikaiak uralkodtak a popzenében. A következő évtized azonban a brit zene diadalútja volt, és ez főképpen a Beatles érdeme. A négy liverpooli fiatalember 1960 óta amerikai stílusú rock 'n' rollt játszott a szülővárosában és Hamburgban. Saját, összetéveszthetetlen arculatuk 1962-re alakult ki. Már első kislemezük, a Love Me Do (Szeress engem) is fölkerült a slágerlistákra, majd ezt a világsikerek olyan töretlen sorozata követte, amilyenre addig nem volt példa sem a popzene, sem általában a hanglemezipar történetében. Első menedzserük, Brian Epstein hallatlan lendülettel egyengette útjukat. Gondoskodott arról, hogy ne csak zenéjük uralkodjon a piacon, hanem a legkülönfélébb emléktárgyak is tetemes bevételt hozzanak - nem beszélve az A hard Day's Night (Egy nehéz nap éjszakája) és a Help! (Segítség!) című nagylemezek eladását alaposan meglódító, azonos című filmekről.

A Beatles korai slágerei tiszta és egyszerű popmelódiák voltak, de az együttes egyik legnagyobb művészi érdemének azt tekintik, hogy nem elégedett meg a biztos sikert hozó receptekkel, hanem bátran kísérletezett - s további rajongókat hódított meg. 1965-1969 között újfajta ritmusokkal, dallamszerkezetekkel, szövegekkel lepte meg a hallgatókat, és mindvégig a populáris zene forradalmának élvonalában maradt. E fejlődés legsikeresebb dokumentuma nem más, mint az 1967-es album, a Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Bánd (Bors Őrmester Magánvos Szívek Klubjának Zenekara), amely sokak szerint mérföldkő a pop történetében.

Beindul az üzlet

A Beatles áttörése nyomán a világ egyszeriben felfigyelt az angol popzenére, és 1964 táján olyan együttesek váltak híressé, mint az Animals, a Kinks, a Moody Blues, a Them, a Yard-birds. De a legkiemelkedőbb - és legtartósabb - formációnak a Rolling Stones bizonyult. Az eleinte csakis jól szabott öltönyökben feszítő, derűs liverpooli négyessel szemben a londoni Rolling Stones fésületlen, lázadó volt, és nem nagyon leplezte szexuális szabadosságát. A tagok kábítószeres botrányai meg a sátánkultusszal való játszadozásuk - ilyen például a Sympathy for the Devil (Rokonszenv az Ördöggel) című szám - keveseket leptek meg az első évek tudatosan „rosszfiús" fellépései után. Egyik gitárosuk, Brian Jones 1963. július 3-án belefulladt az úszómedencéjébe, majd decemberben, a kaliforniai Altamontban megrendezett fesztiválon a biztonságiakként alkalmazott motoros galeri, a Pokol Angyalai megölték az egyik nézőt. Ezek után sokan azt gondolták, hogy a Stones nem hallgatott a saját számában elhangzó figyelmeztetésre, és a kelleténél többször „játszott a tűzzel".