Hiperaktív a gyerekem?

A mozgás a magzati élet derekán, 4 és fél-5 hónapos korban jelentkezik első ízben. Ez a mozgás impulzív jellegű testtartás-változásból, valamint szopási és végtagmozgás-előgyakorlatokból áll. Az újszülött mozgásai bizonyos ösztöntendenciáknak megfelelő, külső ingerhatásokra kiváltódó, reflexszerű, alkalmazkodó tevékenységek, testhelyzet változtatások.

Génekben programozott, a tónusfeszültség és feloldás ritmusában végbemenő érzékszervi-mozgásszervi akciósorok — mint amilyenek a légzés megindulásakor, vagy a szopás-reflexsor működésekor, valamint a tónusfeszültség feloldását szolgáló impulzív mozgásokkor figyelhetők meg.

A kefalo-kaudális azaz a fejtől kiinduló, majd a gerincvelőn végig a farok-idegdúcokig haladó érési folyamat „menetrendjének" megfelelően három hónapos korban kialakul a tárgyra irányuló éles látás, valamint a mozgó személy tekintettel kísérése. Négy és fél hónapos korban a látás és a hallás irányjelzéseire meginduló tárgymegragadás szenzomotoros művelete; féléves kortól a fekvő helyzetből felülés; 9-10 hónapos kortól a kapaszkodással felállás, a négykézláb mászás útján az önálló helyváltoztatás; 11-12 hónapos korban a járás próbálgatása kapaszkodással s végül 13-14 hónapos kortól a felegyenesedett önálló járás.

Minél aktívabb a gyermek a szenzomotoros intelligencia korában, annál gyorsabban fejlődik értelmileg, sajátít el egyszerű, a mindennapi élet gyakorlatában jól használható cselekvési sémákat, sikerre vezető praktikus megoldási módokat, amik számára sok örömöt, manipulációs élvezetet, feladatmegoldási sikert biztosítanak.

A felegyenesedett járás, az önálló helyváltoztatás képessége megszerzésével bizonyos mértékben függetleníti magát a kisgyermek az addigi állandó szülői gyámkodástól. Ez az új képessége felfedező és kutató kalandokra csábítja, amit nagyon élvez.

E megtapasztalt intellektuális élvezetek, sikerélmények anticipáltan motiválói lesznek az ilyen kutató szenzomotoros manipulációknak, és új tárgyak, feladathelyzetek keresésének, olyannyira, hogy e korban a kisgyermek kutató, felfedező, kreatív manipuláló szenvedélyéről beszélhetünk.

Mindez a fejlődési folyamat a legtöbb gyermeknél normálisan megy végbe. Vannak azonban öröklött diszpozícióik és idegrendszeri sajátosságaik folytán túlzóan aktív, hipermotilis, állandóan nyüzsgő, cél és megfontolás nélkül aktivitásba kezdő gyermekét, akik gyors, hirtelen és gyakori mozgáskezdeményezéseik miatt állandó felnőtti felügyeletre szorulnak, hogy elkerüljék a leesést, a különböző testi sérüléseket, hogy kárt ne okozzanak magukban vagy az értékes, törékeny szobatárgyakban. Az állandó készenlétre kényszerülő szülő gyakran türelmét veszti, indulatosan rászól a gyermekére, sőt gyakran „elpaskolja", valamint állandóan korlátozni igyekszik „turbulens" gyermekét.

Ilyen helyzetekben gyakori a szülő és gyermeke közti feszültség, sőt a konfliktus. Közben bizonyos ambivalens érzelmek alakulnak ki a kisgyermekben: egyfelől — az érdekes tevékenységeket megoldani képes, viselkedés-modellül szolgáló szülők iránt csodálatot és szeretetet érez, másfelől a korlátozások, tiltások és büntetések miatt frusztrációs dühében ellenségesen, gyűlölettel érez irántuk.

A helytelen szülői magatartás sok keserűséget okoz a kisgyermeknek és személyisége fejlődését torzítja. A gyermek aktivitását gátló, eszközhasználatát tiltó szülői magatartás következménye a gyakori frusztráció. A vágyait szülei jelenlétében elfojtani kényszerülő gyerek akkor engedi szabadon vágyait, amikor nincs felnőtt kontroll, vagy pedig nemkívánatos pótkielégítő élvezetet keres. /V személyiségtulajdonság torzuló fejlődése mutatkozik a fentebb említett kisfiúnál is. Óvodába kerülve társaival éppolyan agresszíven viselkedik, mint ahogyan az apja vele. Újabban féltékenyen nézi kishúgát — aki nemrég született —, mily nagy szeretetben részesül szülei részéről, s titkon, mikor szülei nem látják, kész vele szemben az agresszióra.

Ilyen családi helyzetben létrejön a kisfiú lelkében az „érzelmek zűrzavara", bizonyos ambivalens érzelmek jelentkeznek a szülőkkel szemben. Egyfelől benne ég a vágy korlátozás nélkül játszani, manipulálni olyan tárgyakkal, amiket féltenek tőle, oly műveleteket végezni, amik sikerhez vezetik — másfelől tele van szorongással, hogy ezért szülei megharagszanak, és büntetni fogják. E frusztrációs helyzetben a különben szeretett szülőt gyűlöli. Ez utóbbi érzés bűntudatot ébreszt benne, hiszen nem szeretné elveszteni a szülői szeretetet, anélkül nem lehet boldog.

Tudatosítani kellene a szülőkben, hogy ez életkorban minden kisgyermek igen aktív, „mozgásos lény", erre fejlődése érdekében szüksége van. A sikerrel járó cselekvések, a feladatmegoldó sémák — interiorizálódva, képzetekben reprezentálódva — alapul szolgálnak később a megoldási módok elméleti, előzetes gondolati felismerésének.