Babavárás: Mikor kivel és hogyan osszuk meg a nagy hírt?

Valószínű, hogy eddig is eltér a két érintett személy véleménye, de a szeretet segít hamar közös nevezőre jutni, megegyezni, kompromisszumot találni: ki miben tud engedni, és mihez ragaszkodik feltétlenül?

Egyik embernek arra van szüksége, hogy egy kicsit önmagába forgassa a gondolatait és az érzéseit, hogy először magában tegyen rendet a kavargó, sokszor ellentmondó érvek és érzések között, s csak azután ossza meg bárkivel. Más embernek viszont arra van szüksége, hogy azonnal találjon együtt örvendező vagy együtt gondolkodó társat. De ki az, aki leginkább át tudja érezni, amit én? Jó, ha az érzéseink azt súgják, hogy ebben a dologban is ő áll hozzánk legközelebb, ő a társunk örömben és bánatban, hát őt illeti meg az első hírközlés. Aztán, hogy a továbbiakban kit mikor tájékoztassunk, ez már kettőnk egyezkedése. Különös öröme és meghittsége van a közös titkoknak, amíg csak mi ketten tudunk a dologról: senki nem zavarhatja meg kettőnk közös fantáziálását, tervezgetését. Ki gondolná, hogy ez az utolsó időszak, hogy csak mi ketten vagyunk, mert hamarosan, s mi több, néhány évtizedre „csatlakozik hozzánk” a gyermekünk. Erre a változásra nem könnyű ráhangolódni, ehhez idő és aktív beszélgetések kellenek, először csak kettesben, s ha összehangolódtunk, jöhetnek az együtt örülő családtagok és a barátok.

Ahány barát, annyiféle jó tanács

Jó, ha felkészülünk rá, hogy ahányan tudomást szereznek róla, mind a maga módján reagál, s a lelkesedéstől a szorongásig sokféle gondolatot és érzést fognak velünk megosztani. Ezeket jó lenne higgadt füllel és szívvel hallgatni, de nem könnyű. Észrevétlenül valamiféle hatást gyakorolnak ránk és magukkal sodornak. Itt is sokat számít egy kiegyensúlyozottan gondolkodó társ. Van, akit könnyen befolyásol mások véleménye, hamar ráhangolódnak a hallott dolgokra és rövid időn belül maguk is elkezdenek úgy érezni és gondolkodni, mint a másik. Gyakran csak jóval később – ha nem túlkésőn – kezdi megérezni, hogy ez valójában nem is egyezik az ő gondolkodásával, érzéseivel, emiatt van, hogy a hallottakat nem tudja igazán felhasználni a problémái megoldásához. A könnyen befolyásolhatóságnak egyik oka a belső bizonytalanság, ami miatt kívül keresünk megerősítést, támpontot.  Ilyen ember számára jó, ha a társa jelentheti a biztonságot, akivel meg tudja beszélni és együtt mérlegelni a hallottakat. Másokról az az érzésünk, hogy befolyásolhatatlanok, hogy nem hallanak meg más véleményt, keményen, mereven gondolkodnak. Jó, ha tudjuk, e mögött a változástól, az újtól való tartás húzódik meg. Ilyenkor segít a türelem, a szelíd próbálkozás, ami időt ad a másiknak, hogy szokjon, megbarátkozzon a gondolattal.