Célravezető módszerek a gyerek fegyelmezésére

Hogyan korlátozzuk a gyerekünket? Ma már nem beszelhetünk egységes nevelési elvekről, és a tekintélyhez is igen sokféleképpen viszonyulunk.

Ennek megfelelően a szülők gyakran tanácstalanok abban a tekintetben, hogy hogyan is kellene korlátozniuk a gyerekeiket. Lássunk néhány célravezető és jó módszert:

Számolás (1, 2, 3)

Szinte mindig bejön. Az a lényege, hogy emlékeztetjük a gyerekünket, hogy meg kell tennie valamit (betartani egy szabályt vagy eleget tennie a kérésünknek), mégpedig mielőtt háromig elszámolunk, különben az engedetlensége nem marad következmények nélkül! A gyerekek szeretik a rövid, pontos határidőket, a világosan megfogalmazott követelményeket: általában megteszik, amit így kérünk tőlük. „Emma, azt kértem, hogy tedd el a játékaidat, különben nem nézel ma tévét. Háromig számolok: 1... 2... 3. Ez az egyszerű módszer rendszerint meglepően hatásosnak bizonyul. De csak egyszer szabad számolni és nem tovább háromnál!

Játék és humor

A játék, a humor és a fantázia is segítségünkre lehet a szabályok betartatásában, különösen a kisebb gyerekek esetében. Nagy előnyük, hogy ily módon nem kapcsolódik hozzájuk semmiféle kellemetlen képzet és érzet. Viccelődéssel, játékos birkózással, csiklandozással fel lehet oldani a feszültségeket is! Néha elég egy kacsintós... A gyerekünk számára kedves mesealakokat is bevonhatjuk a játékba! Az oldott, derűs hangulat kétségtelenül hozzájárul, hogy a gyerekek könnyebben elfogadják a korlátokat, és igyekezzenek javítani a hibáikon.

Példa: Karcsi nem akar felöltözni, pedig már indulni kellene az óvodába. Nem kell feltétlenül megszidni, mondhatjuk neki azt is, hogy „szóval csibészkedsz", és elkezdhetjük cirógatni-csiklandozni. Lehet, hogy jobb kedvre derül, és még azt is elfelejti, hogy nem akart felöltözni! „Na gyere, segítek neked..."

A jókedv, a játék és a humor mindig megteszi a hatását, a gyerekek sokkal ritkábban szegülnek ellen. Mi is jobban fogjuk érezni magunkat: nem kell folyton figyelmeztetnünk, számon kérnünk, szidnunk, fenyegetőznünk... Ami nekünk is nehezünkre esik. Persze ha a felsorolt módszerek mégsem segítenek, meg kell majd tennünk!

Suttogás

Ha a hangulat pattanásig feszült, a gyerekünk dühöng, kiabál, sír, a legjobb talán a suttogás módszeréhez folyamodnunk! Ha felemelnénk a hangunk, csak súlyosbítanánk a helyzetet! A suttogás viszont megnyugtat, kellemes emlékeket ébreszt: a gyerekünk valószínűleg abbahagyja az ordítást vagy a bömbölést, és figyelni kezd ránk.

Rozi sír dühében, mert nem engedték meg neki, hogy nem sokkal vacsora előtt kekszet egyen. Az édesanyja odaguggol mellé, és azt suttogja a fülébe: „Rozi, hallod, amit mondok? Tudod, mi lesz a vacsora? Szeretnéd, hogy együtt terítsünk?" Rozi már csak hüppög, és azon gondolkodik, hogy tényleg, mi is lesz a vacsora... És a keksz már eszébe se jut...

Pozitív megerősítés

Ez azt jelenti, hogy észrevesszük azt, ami jó, ezt hangsúlyozzuk és dicsérjük. Tehát bátorítjuk és biztatjuk a gyerekünket, megerősítjük a pozitív tendenciákat, abban reménykedve, hogy ily módon nagyobb kedvet kap a szabályok betartására, a botlások kiküszöbölésére. Ez a módszer azért is kedvező, mert megerősíti a gyerekek önbizalmát.

„Misi, nagyon örülök, hogy elraktad a játékaidat..." „De jó, hogy megköszönted a csokit Jánosnak! Látod, szépen kérted, és kaptál is..."

Ne csak akkor figyeljünk a gyerekünkre, ha valami rosszat csinál! Azt, ami jó, hajlamosak vagyunk természetesnek venni... A gyerekeknek figyelemre van szükségük, és ha nem kapják meg, akár „rosszalkodással" is kierőszakolhatják! Hogy ezt elkerüljük, nem kell mást tennünk, mint minél jobban figyelni rájuk, észrevenni az erőfeszítéseiket és a próbálkozásaikat, biztatni és dicsérni őket!

Forrás: anna.hu

Képek: ridikulmagazin.hu és faithnfamily.org