Az egérfogó gyermekek világa

A digitális változások utórezgései - hacsak nem térünk észhez - generációkon át hátráltatni fogják gyermekeink egészséges fejlődését - jelenti ki Máté Gábor a kanadai orvos-író. Keressük a választ cikkünkben arra is, hogy a modern korban tapasztalható változások miként befolyásolják a szüléi teendőket, a szülő-gyermek kapcsolatot ós a gyereknevelést.

A szakembert gyakran keresik fel olyan szülők, akiket nyugtalanít az elektronikus média gyermekekre gyakorolt hatása, és tudni szeretnék, hogyan korlátozhatnák a hozzáférést a számítógépekhez, a számítógépes játékokhoz és az egyéb digitális eszközökhöz. Gyakran felmerülő kérdés emellett az is, hogy a használatukat milyen életkortól engedhetik meg a kisebbeknek.

Mit szokott tanácsolni ezeknek a szülőknek a szakértő?

Először is minden szülőnek tudnia kell, hogy mint általában a gyermeknevelésben, ebben az esetben sem szolgálhatunk konkrét módszerekkel vagy javaslatokkal. A gyermeknevelés nem kíván különleges képességeket, mert annak kulcsa a kapcsolat. Szülők és gyerekek közötti kapcsolat nélkül minden akcióterv konfliktusba torkollik. Éppen ezért nem ajánlhatunk pontos receptet, segíthetünk viszont a probléma megértésében, értelmezésében és magyarázatában. Hogy mindezt hogyan alkalmazzák az egyes családokban, nagyban függ attól, hogy a szülők hogyan tudják kifejleszteni a szükséges kapcsolatokat gyermekeikkel.

Ahhoz, hogy meglássuk a tények és a számok mögött meghúzódó összefüggéseket, egyrészt a kötődés a kulcs, másrészt pedig meg kell értenünk a kortárs-orientáció fontosságát. Tisztában kell lennünk továbbá a kötődésnek az emberi életben betöltött központi szerepével, hiszen csak így tudjuk megérteni a közösségi média példátlan népszerűségét, valamint az internetes zaklatás ós erőszak dinamikáját, illetve a videojátékok ás az online pornó függést okozó vonzerejét. Riasztóak a számok: napjainkban az erotikus tartalmak megtekintése az internetes aktivitás 30 százalékát teszi ki, és a 8-16 éves gyermekek 90 százaléka nézett már pornót a világhálón.

Kompenzálással a szülők csak a szőnyeg alá söprik a problémát, nem pedig megoldják…

A kompenzálás soha nem oldhatja meg a problémát - sőt még ronthat is rajta. A sebezhetők számára a digitális média függőséget okoz, ami azért veszélyes, mert a gyerekek csak ritkán használják ezeket az eszközöket tanulásra - a cél inkább a kapcsolatok kialakítása és fenntartása, vagyis a problémák megoldása helyett menekülnek. Amint megértjük az együttlét, az összetartozás iránti vágyakozást, világossá válhat számunkra egy alapvető emberi dilemma: hogyan maradhatunk közel egymáshoz, amikor távol vagyunk? Hogyan érezzük magunkat közel azokhoz, akiktől fizikailag messze vagyunk? Hogyan éljük át a közelség érzését, amikor valójában nem érezzük, hogy akarnak minket? Hogyan érezzük magunkat fontosnak, amikor úgy tűnik, nem számítunk azoknak, akik viszont számítanak nekünk?

Jó megoldásnak tűnhet, ha „barátok" százait gyűjtjük be a Facebookon, akik lájkolnak minket, mindenféle őszinte intimitás nélkül. Mindez mégis nagyon vonzó, mert megadják azt a csalóka érzést, amelyre annyira vágyakozunk. Úgy is mondhatnám, hogy ezek a modern kor szirénjei. Elvisznek oda, ahova menni akarunk, anélkül, hogy tudatában lennünk az ezzel járó kockázatnak, és fogalmunk lenne róla, mi vár ránk az út végén. A veszély abban rejlik, hogy ezek a kötődési rögeszmék és mániák vonzóbbá válhatnak, mint a való élet, és sok fiatal bele is sétál ebbe a csapdába.

Képek: pecsma.hu és pecsma