Babajelek, amiket mindenki használ

Cikkünkben felsorolunk olyan jelzéseket, kézjeleket, jeleket - a teljesség igénye nélkül -, amelyeket minden szülő, nagyszülő ismer. Ezek mind egyezményes jelek, amikről mindenki tudja, hogy mit jelentenek, és felnőttkorban is alkalmazzuk őket a mindennapi kommunikáció szerves részeként.

→Integetés (pápá).

→Puszit küldünk a szánkkal, vagy puszit dobunk a kezünkkel.

→Karok felfelé nyújtogatása, ami azt jelenti, hogy a baba szeretné, ha felvennék öt.

→Kezünket fülünkhöz tesszük, hogy jobban halíjunk valamit.

→Tapsolás - mindenki megtanítja a gyermeknek, és felnőttként is használjuk.

→Mutatóujját a száj elé tesszük -„Shhhh, csendben!", ha valakit csendre szeretnénk inteni.

→A gyerekek megtanulják, a halacska tátogását a szájukkal, s ha halacskát látnak valahol, hatalmas örömmel tátognak.

→A „Milyen nagy leszel?" kérdésre is a legtöbb kisgyerek meg tudja mutatni két karját a magasba emelve, hogy milyen óriásira fog nőni. O Hasonló az előzőhöz: a „Milyen erős vagy?" kérdésre sok kisgyermek mutatja megfeszített izmait.

→Tiltakozásunkat sokszor tenyerünk előrenyújtásával fejezzük ki, vagy azzal, hogy eltoljuk magunktól azt a bizonyos dolgot. A babák sokszor ezt ösztönösen is használják.

→A „Figyelj!" vagy „Hallod?" szavakat, ha valamire nagyon oda kell figyelni, sokszor felemelt mutatóujjal erősítjük meg.

→Hívogató mozdulatokat teszünk a kezünkkel magunk felé - ezzel a „Gyere ide!" kifejezést egészítjük ki vagy helyettesítjük. : „Nincs, elfogyott!" - ezt sokszor széttárt karokkal konstatáljuk, s mutatjuk a babáknak. A legtöbb kisgyerek ezt is megtanulja. (Ez is nevezhető babajelnek, hisz éppen így mutatjuk.)

Minden baba más. Eltérő ütemben fejlődnek, mások a kapcsolataik, mások a szükségleteik. De egyvalamiben mindenképpen hasonlítanak, minden babának vannak önálló gondolatai, saját akarata, és szükségük van arra, hogy az öt körülvevő emberek - legfőképp a szülök - megértsék őket, hiszen nekik ez jelenti a biztonságot, a lelki nyugalmat, a fejlődést és az utat a kiegyensúlyozott léthez. A babák körülbelül 6-9 hónapos koruktól fokozatosan eljutnak arra a szintre, hogy amit mondunk nekik, azt megértik, és szeretnék kifejezni saját akaratukat, véleményüket bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Hogy ez mikor válik érezhetővé, függ a baba habitusától, személyiségétől is, de van, akinél ebben a korban már határozottan látszik, hogy ha szeretne valamit, azt próbálja is megértetni a világgal. Ez sokszor - a meg nem értettségből adódóan - sírás, hiszti formájában nyilvánul meg, hisz elmondani még nem tudja, mit szeretne. Ha babajelekkel ki tudja fejezni magát, s meg is értik őt, az nagyban csökkenti a frusztrációt, a baba nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Ez pedig az egész család hangulatát jobbá teheti. Ha a baba boldogabb, nyugodtabb, akkor a szülők is azok lesznek. A nyelv nem csak a szavakból és azok nyelvtani rendszeréből áll. Szavak nélkül is lehet kommunikálni, megérteni egymást. Azok a szülök, akik már rájöttek ennek lényegére, boldogan mesélik, mennyivel lett tartalmasabb a kapcsolatuk gyermekükkel azáltal, hogy tudnak egymással kommunikálni. A kisgyermeknek - bár még szavakkal nem tudják kifejezni magukat - rengeteg mondanivalójuk van, amit ha sikerül - a babajelek által - megértenünk, attól gyermekünk sokkal boldogabb lesz. Nem utolsósorban ezzel fejlesztjük a kommunikációját, támogatjuk a beszédfejlődését, kognitív képességeinek fejlődését.

Forrás: youtube.com

Képek: bebikkicsikesnagyok.hu, csaladdalvagyok.babafalva.hu