Külön órák vs. játszótér

Egy gyerek felnevelése bizony nem egy félvállról vehető dolog. Természetesen a szülők általában ezzel tisztában is vannak, így a legtöbben szeretne mindent megadni a gyereknek, amit csak tud és nyilván szeretné, ha a gyerek minél ügyesebb lenne és boldoguljon az életben. Ennek okán viszont sokszor már gyerekkorban túlzásba viszik a taníttatást és kevés időt hagynak a játékra, barátokra. Muszáj valahogyan megtalálni az arany középutat. Cikkünkből megtudhatod hogyan!

Zseni vagy nem zseni?

„Régi vita ez, véleményem szerint két szélsőséges elmélet között kell megtalálni az arany középutat. Az egyik szerint az intelligencia veleszületett adottság, amivel nincs mit tenni, a másik nézőpont szerint az IQ fejleszthető készség. Sokszor idézik is John Broadus Watson amerikai pszichológust, aki azt mondta: „Adjatok nekem egy tucat egészséges … gyermeket …, s olyan szakembert nevelek belőle, amilyet csak akartok - orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt, s akár koldust vagy tolvajt is.”Valahol a kettő között van az igazság: létezik egy velünk született képesség és ezen belül lehet mozogni. Az ingergazdag környezet segíti az idegrendszer fejlődését, ezért is merülhet fel a mostoha körülmények között, például árvaházban nevelkedő gyerekek esetében a hospitalizáció vagyis olyan magatartászavar, amelyet hosszabb intézeti tartózkodás, az érzelmi szükségletek elhanyagolása okoz (pl. közönyösség, tompaság, pótcselekvések, értelmi fejlődés elmaradása stb. Egy szerető, normálisan működő családban növekvő gyermeket azonban elég inger éri ahhoz, hogy adottságaihoz mérten fejlődhessen.”- írják az egeszsegtukor.hu oldalon

Inkább csak lazán, stresszmentesen

„A kiemelkedő tehetség korán, akár 4-5 éves korban megmutatkozik, gondoljunk csak Mozartra, igaz, az ő édesapja erősen motivált volt fia fejlődésében. Ha egy gyerek 3-4 évesen megtanul írni-olvasni, az biztosan kiemelkedőbb az átlagnál. Aki nem születik kiemelkedő adottságokkal, abból biztosan nem tudunk Yehudi Menuhint nevelni, de azt is tudnunk kell, hogy nem elég pusztán a tehetség ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Sok szerencsére van szüksége, kell a környezet (szülők és iskola) támogatása, kell a megfelelő temperamentum, egy belső motor, amely segíti abban, hogy ráálljon a kívánt útra, és ott tartósan meg is maradjon. Ilyen emberből viszonylag kevés van, habár sok okos gyerek születik. Tapasztalatom szerint a kiemelkedő képességek már egészen kis korban megmutatkozhatnak.

Jelzés értékű lehet, hogy mennyire élénk a baba, mennyire reagál a külső ingerekre, mennyire könnyen tanul, mozog, utánoz. A szülőnek nem kell különleges dolgokat tennie, hogy ezek a készségek tovább fejlődjenek, ez megy a gyereknek magától is. Jó, ha teret biztosítunk neki a játékhoz, vagyis jó, ha van otthon legó, de semmi szükség tanóraszerű foglalkozásokra, főként nem óvodás, kisiskolás korban. Egy ilyen korú gyermek agyveleje tulajdonképpen egy kifejlett agyvelő, míg a tüdőlebenyei csupán ötöd akkorák, mint felnőttkorban lesznek. Ezzel a kisebb tüdőkapacitással kell ellátnia egy felnőtt méretű agyat, ehhez pedig rengeteget kellene szaladgálnia a friss levegőn. Úgyhogy ahelyett, hogy különórára kényszerítjük, inkább menjünk ki a játszótérre. Azt is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kellenek a gyereknek az olyan időszakok, amikor érik, beépül a megszerzett tudás, vagyis elegendőt kell aludnia, hogy okosodjon.”- vélekednek a témáról az egeszsegtukor.hu oldalon

Forrás: egeszsegtukor.hu

Képek: egeszsegtukor.hu, csaladivilag.hu