A depresszió nem is olyan ritka betegség, mint gondolnád

A depresszió egy olyan pszichés betegség, amely a közhiedelemmel ellentétben nagyon súlyos lehet, a szaktekintélyek szerint teljesen nem is lehet kigyógyítani az embereket belőle. Unipoláris zavarként is emlegetik, valamint klinikai nyelven gyakran nevezik melankóliának is. A jellemző tünetei a lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, érzelem hiánya. Mindezek pedig annyira súlyosak és hosszantartóak lehetnek, hogy esetenként az depresszióval küzdő ember el akarja dobni magától az életet.

Sokan gondolják, hogy a depresszió igazából egy ritka betegség és aki megbetegszik az is hamar ki tud gyógyulni belőle. Ez azonban csak egy közhiedelem, amire Werner Bartens is rácáfol az Orvosi tévhitek lexikona című könyvben. A WHO, vagyis Egészségügyi Világszervezet egyik vizsgálatából az derült ki, hogy a fejlettebb országokban az első számú népbetegség. Németországban például az emberek 5 százaléka küzd depresszióval, amely olyan mértékű, hogy kezelni kell. Ha példaként említjük Augsburgot mondjuk, akkor ott tíz ezer embert érint. A betegség viszont sok esetben kezeletlen marad, mert nagyon sok orvos fel sem ismeri vagy éppen jelentéktelennek tartja. Különböző vizsgálatok alapján az idősebb embereknek a 20-30 százaléka alkalmanként vagy tartósan is szenved depresszióban, viszont ennek csupán csak az 1 százaléka kap megfelelő kezelést. Nem lehet ugyanakkor csak az orvosokat hibáztatni, hiszen a betegeken is múlik, hogy a kezelést választja-e vagy sem. A legtöbb esetben az emberek ugyanis valósággal irtóznak a specialistáktól, viszont lényegében csak ők szakképzettek ennek a betegségnek a kezelésére. Ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is megjegyezni, hogy hiába a rohamléptű fejlődés az orvostanban, a pszichológia gyakorlatilag még mindig csak ott tart, hogy nem képes a gyógyításra csak a kezelésre.

Ugyan létezik átmeneti depresszió is, viszont ez csak a megbetegedett embereknek a negyedére-harmadára jellemző. A legtöbb esetben joggal nevezhetjük makacs betegségnek, ugyanis sok esetben évekig is eltart a kezelése. Nem véletlen tehát, hogy Németországban az öngyilkosságok zöme valószínűleg depresszióra vezethető vissza. Ez nagyjából évente 12.000 halálesetet jelent. Érdemes mindemellett tudni, hogy évente nagyjából 500 ember lesz gyilkosság áldozata és 6000-7000 ember hal meg közlekedési balesetben.

A depresszióval kapcsolatban sokan azt gondolják, hogy kizárólag csak az elmére hat ki, viszont a megbetegedett emberek sok esetben küzdenek másfajta testi betegségekkel is. Sőt, a depressziós emberek gyakrabban szenvednek szívinfarktusban vagy egyéb szív- és keringési zavarokban, mint a lakosság többi része. Sőt, lényegében csak depresszió kezdetén jellemző, hogy a megbetegedett emberek testileg teljesen egészségesek. Hosszabb idő után ugyanis fogékonyabbak a súlyos megbetegedésekre, valamint a korai elhalálozásra is. A kutatók ugyan kivizsgálták ki betegségnek a szociális és pszichikai következményeit, de a testi hatásokat figyelmen kívül hagyták. Egy amerikai tanulmányban részt vett 237 egészséges férfi, akiket az egyetemi éveiktől egészen 70 éves korukig figyelemmel kísértek. A kutatás tehát több mint 50 évesre sikerült, ez alatt pedig kiderült, hogy a már depresszív időszakot átélt férfiak 45 százaléka elhunyt, viszont a pszichikailag egészséges férfiaknak csupán az 5 százaléka halálozott el.

Érdemes még beszámolnunk egy másik vizsgálatról is, amelyben már 1200 egyetemista vett részt. Ennek az volt az eredménye, hogy a depresszió elősegíti a szív- és keringési rendszer megbetegedését is. Az eredményt tekinthetjük relevánsnak, hiszen egyéb vizsgálatok is erre a következtetésre jutottak. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a depresszió megjelenése után legalább 10 évnek el kellett telnie, hogy megjelenjenek a szívpanaszok.