Milyen hatással vannak ránk a rezisztens keményítők?

A civilizációs betegségek megjelenése egyértelműen összefügg megváltozott étrendünkkel. Az étrend összetétele jelentős hatással van a bélflórát alkotó baktériumtörzsek és -fajok összetételére és arányaira.

A természeti ember és az európai ember bélflórájának összehasonlításából az derült ki, hogy a nyugati, szénhidrát alapú étrend egészen más baktériumtörzseket támogat, s a természeti ember bélflórája olyan baktériumfajokat is tartalmaz, amelyek teljes mértékben hiányoznak az európaiak bélflórájából. A természeti ember általában nagyon sok és különféle rostot fogyaszt, amelyek prebiotikumként is funkcionálnak.' A bélflóra megfelelő összetétele a születéstől kezdve alapvetően meghatározza az immunrendszer megfelelő működését.  Ahhoz, hogy az emésztőrendszer, mint fontos immunrendszeri védővonal jól működjön, többek között a megfelelő étkezési rostokkal kell táplálni. A rostok szerepe gyakran tárgyalt kérdés a paleo-szakirodalmakban, és a rezisztens keményítők a vízben oldódó rostokhoz hasonlóan viselkednek. Összehasonlítva a vízben oldódó, illetve nem oldódó diétás rostok hatását, intenzívebb hatást a vízoldékony rostokkal lehet elérni.  A rezisztens keményítők szerepe az, hogy emésztetlenül jutva el a vastagbél különböző szakaszaiba, tápanyagul szolgálnak különféle bélbaktériumoknak, amelyek „cserébe" a szervezet számára nemcsak tápanyagokat, hanem a bélfalat és az immunrendszert moduláló anyagokat is termelnek.

A civilizációs betegségek, ezen belül is az autoimmun betegségek szoros kapcsolatban állnak a bélfal fokozott áteresztőképességével, e betegségek gyógyításában tehát fontos a bélszivárgás megszüntetése. Ehhez elkerülhetetlen a bélflóra összetételének módosítása. Egy friss svéd kutatás szerint a bélrendszer áteresztőképességének növekedése például hozzájárul az autoimmun betegségekhez. Amikor az immunrendszer önmaga ellen indít támadást, először a bélrendszert célozza meg, tehát nemcsak a gyulladásos bélbetegségeknél figyelhető meg az áteresztő bél jelensége, hanem minden autoimmun betegségnél.

Sokáig úgy gondolták, hogy a keményítők teljes egészükben megemésztődnek és felszívódnak a vékonybélben, de az 1980-as években hidrogénkilégzés-teszteket alkalmazó kutatásokból kiderült, hogy számos növényi táplálékban még a kenyérben is 10-20%-ban rezisztens keményítők találhatóak, melyek a vastagbélben az ott élő baktériumok hatására fermentálódnak.

A rezisztens keményítő egy olyan összetett szénhidrát, amely a vékonybélben nem bomlik le glükózzá, vagyis ellenáll az emésztésnek, és a vékonybélen áthaladva részlegesen vagy teljesen fermentálódik a vastagbélben. Fizikokémiai tulajdonságai közé tartozik még folyékonysága, vízmegkötő képessége, illetve, hogy gélt tud képezni. Főleg növényi élelmiszerekben fordul elő, mint például a főzőbanánban, a tápiókában, a diófélékben vagy az éretlen banánban.6

Ezen keményítőfajták pozitív hatásai között szerepel az immunrendszer befolyásolásán túl például az emésztőrendszer megfelelő működésének támogatása, a testsúly szabályozása, a glikémiás index csökkentése, az agyi funkciók javítása, továbbá a gyulladásos bélbetegségek esetében is pozitív eredményeket találtak alkalmazásukkor.

A rezisztens keményítők többféle okból is ellenállhatnak az emésztésnek, például lehetséges, hogy a keményítőt tartalmazó sejt fala áll ellen a vékonybél emésztőenzimeinek, vagy a keményítő főzés hatására gélt képez, és ezért nem férnek hozzájuk az emésztőenzimek.

Forrás: antalvali.com

Képek: netamin.hu és tisztaforras.co