Az életmentő és életrontó stressz

A stressz a  szervezetbe az evolúció során beépült, biokémiailag  irányított életmentés. A „Harcolj vagy menekülj!' válasz életveszélyes helyzetekben, hormonokra épülő láncreakció. A legkülönfélébb betegségek kiváltója, ha nem következik be feloldódás a cselekvéssorban, és a szervezet nem képes visszaállni a Á kiegyensúlyozott A nyugalmi állapotába. Ez utóbbi jellemző napjainkra.

A stresszelméletet Selye János így határozta meg 1936-ban; „A stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen (jó vagy rossz) öl árt igénybevételre." Ő vetette fel először, hogy a vegetatív idegrendszert ós az érzelmi életünket érintő minden hatás befolyással van belső szerveink működésére. Ha ezek a hatások rosszak és tartósak, akkor károsítják is őket, az ismétlődően ós tartósan rossz hatások következményei pedig már nem fordíthatók vissza. A tudós a következő szervek, szervrendszerek működésében bizonyította a károsodásokat szív-ér rendszer, immunrendszer, mellékvesék és vesék, tápcsatorna, valamint bőr és bőrfüggelékek. Ez a kör mára kibővült a pajzsmirigy betegségeivel, a meddőséggel, az impotenciával az ízületi fájdalmakkal, a bulimiával, az elhízással, a disszoctatív rendellenességekkel, a tenziós fejfájással, a depresszióval, sót mivel hatására az immunrendszer ellenálló képessége is jelentősen gyengül, a stressz elősegíti sok más betegség megjelenését is.

Manapság (nem teljesen alaptalanul) hajlamosak vagyunk a stresszre fogni a kimerültséget, a szorongást, a félelmet, az aggódást, a fáradtságot, a kedvetlenséget, az idegességet és az ingerültséget is - és mindenki vég nélkül sorolhatná saját érzéseit, bajait. Mivel stressz nélkül nincs élet, nagyon fontos megtanulni a feloldását, a csillapítását. Az sem árt, ha nem állítunk elő magunknak stresszhelyzetet, és tervezett életvitellel csökkentjük kialakulásának lehetőségét.

A stresszor

Minden stresszhelyzetet valamilyen stresszor provokál. Ez olyan hatás, amely kimozdítja a szervezetet (testet- lelket-szellemet} a nyugalmi egyensúlyából, és tőle alkalmazkodást, változtatást igényel. A közös stresszorok (például a betegségek vagy egy nagy sebességgel közeledő autó) mellett vannak egyéni stresszorok (munkavégzési határidők, teljesítménykényszer, a gyerekünk betegsége vagy akár egy ünnepi menüsor elkészítése stb.), amelyek az egyik embernél bénítóan, a másiknál kihívásként hatnak. Idősebb emberek számára még az is erős stressznek számít, ha valamitelterveztek, és egy váratlan esemény megakadályozza a véghezvitelét

A stressztűrő képesség

A stressztűrő képesség mára születés pillanatában is egyénenként eltérő, függ az anya egészségi, anyagi, társadalmi és családi helyzetétől, valamint vegetatív idegrendszere állapotától. Mindezek befolyásolják a stresszhormonok szintjét. A megszületését követően a csecsemő izolálása, elszakítása az anyától, a dajkálás. a simogatás, az érintés hiánya a legnagyobb stresszor, ami fokozott stresszérzékenységet vált ki, Később stresszként hat a kirekesztés egy vágyott csoportból, egy közösségből mert a pszichés Trauma ugyanúgy beindítja a hormontáncoiatot, mint a fizikai (például a fájdalom, az éhezés vagy a hideg). Minél fiatalabb korban történik meg, annál inkább emeli a stresszérzékenységet és az alap stresszhormonszintet. A legfontosabb időszakok az élet első hónapjai, mert ekkor alakul ki az agy stresszreceptorok sűrűsége.

A hormonválaszok nagysága egyénenként változik, és bár azonos egyén esetében az élet során közel állandó értéket mutatnak, némiképp mégis változnak, mivel az enyhébbekhez hozzászokunk, a túl erősekre és gyakoriakra pedig egyre hevesebben válaszolunk.

Forrás: flora.hu

Képek: vitalmagazin.hu, hir.ma