Élni tudni kell

Az élet nehéz és tele van problémákkal hiába. Nagyon sokan belefáradtak és mosoly nélkül élik le monoton mindennapjaikat. Ma ezt kel fizetni, holnap azt kell. Megbírságoltak, el kell járjam a papírokat. Egy szerettem meghalt. Az országnak gazdasági problémái vannak, a politikusokszapulják egymást. Annyi és annyi probléma van, hogy meg sem lehetne számolni.

Éppen ezért nem meglepő, hogy nagyon sokan veszélyezve érzik magukat a saját életükbe, mert egyszerűen egy idő után már nem tudják irányítani azt. Az ember szinte már megszokott módon minden évben elmegy nyaralni. Egész évben gürizik mint az állat, hogy aztán a megkeresett pénz jelentős részét 2 hét alatt el is költse nyaralásra. Aztán a mókuskerék folytatódik tovább. Néha hivatalosak vagyunk egy esküvőre, néha elmegyünk egy koncertre, de olyan céltalannak látjuk az életünket, hogy bármikor ránk törhet a depresszió. Hát igen… Ez a cikk taszíthatna mély letargiába, hogy nagyon szarnak gondold az életed. De én nem ezt szeretném. Szeretném ha senkinek sem lenne ilyen életfelfogása. Fogd fel úgy az egészet, mint egy játék, ami tele van olyan feladatokkal, amiket meg kell oldj. Gondolj bele jobban: mi a legrosszabb az emberek életében, én úgy látom hogy az unalom. A semmit tevés embertelenné tesz minket. Pontosan a fent említett problémák, konfliktusok miatt válik olyan érdekessé ez az élet. A monoton hétköznapokból ki lehet törni, csak merni kell hozzá. Az embereknek nem kéne hagyniuk, hogy a mindennapok lefárasszák őket. Néha olyan dolgokat kell tenni, amiket általában nem. Le mernél ugrani egy kötéllel egy hídról? Kiugranál ejtőernyővel egy repülőgépről? Lehet most azt mondod igen. Valójában a statisztikák szerint az ilyen adrenalin események sokkal biztonságosabbak, mint kocsiban ülni. Mégis mikor ott lennél ezer és ezer okot találnál ki, hogy miért ne tedd meg. De miért ne tennéd?

                Az életben nagyon sok olyan helyzet van, mikor félünk tovább lépni. Ilyenkor mindig alulmaradunk a félelemmel vívott csatában: „úgysem sikerül, minek vesződjek vele”. Ezzel teljesen elutasítjuk az újat (és talán a jót is) az életünkből. Pedig a hétköznapok szürkeségét muszáj valamivel felhígítani. De sokszor az ember mégsem tesz semmi. Ilyenkor önmagát csapja be. Mondhatni az életük messze áll a valóságtól. A legtöbb beszélgetés milyen unalmas már. Csak a szokásos kérdések és válaszok, ezzel magunk is hozzájárulunk, hogy mókuskerékben legyünk. Nem igaz, hogy nem jár több neked. Nem igaz, hogy vannak dolgok amiket nem tehetsz meg! Nem kéne hagyni, hogy az embereket visszatartsa az önbizalomhiány.

                Mikor arról beszélünk, hogy mit tettünk meg és mit nem, mindig szóba jön a sok csalódás. Igen, mert ez így is van! Nem lehet minden döntésünk vagy újító törekvésünk jó. Nem sikerül mindig minden úgy ahogy elterveztük. Az ember nagyon szereti azt, ha minden úgy történik ahogy azt ő elgondolta. Ha pedig nem úgy sikerül csalódhat, kisebbet nagyobbat. Az ilyen csalódások pedig sajnos nyomot hagynak az életben, az életvitelben. A pofára eséseket nem így kell felfogni. Azt kell mondani „hogy ebből is tanultam valamit”. Vegyük példának azt, hogy egy barátra rábízunk valami fontos dolgot és nagyot csalódunk benne. Már nem először történik ilyen, más emberben sem bízunk meg. Ilyenkor tör elő az emberiségbe vetett bizalom kérdése. De ha más szemszögből nézzük? Rábíztunk valamit az illető és nem tette meg: ebből megtudtam, hogy nem egy megbízható személy, tőle nem lehet segítséget kérni baj esetén. Ezt sok emberrel eljátszottam és a legtöbbnél ezt tapasztaltam. De volt egy pár, amelyiknél nem. És arra a pár emberre tudok számítani. Lehet hogy ilyen csak tízből egy, de megérte kilencszer csalódni hogy egy igaz barát legyen.