Sámánizmus régen, sámánizmus ma (2. rész)

A sámánizmus napjainkban igen sok embert foglalkoztat. Rendszeresen képeznek táltosokat vagy sámánokat. Mindez nem csoda, hiszen együtt jár a földi ember tudatának tágulásával.

A cikkünk első felében megírtuk, hogy mi mindent tudott a maga egyszerű formájában az ősi idők sámánja. Fogalma sem volt rezgésekről, de tudta, hogy a világmindenségben minden él, minden egy, minden mindennel összefügg, minden mindennel kommunikál, azaz információt cserél és van valami megfoghatatlan, ami mindezt összerakta és napi szinten működteti. A sámánok tudták, hogy a természet a maga törvényei által intelligens, tudatos, és képes regenerálódni. A sámánok célja mindig az volt, hogy harmóniában éljenek a természettel, és ezt a harmóniát megteremtsék másokban is.

A sámán rendszerint magányosan élt, életét ennek az egységnek szentelte. A sámánban a jin és jang egyensúlyban volt, nem volt szüksége embertársra. Amolyan kirekesztett volt, akit eltartott a törzs, tisztelte, félte és segítségét kérte. A sámán nem tartozott semmilyen vélt vagy valós irányzathoz, sem jóhoz, sem rosszhoz, sem fehérhez, sem feketéhez. Ez a spirituális világ pereme. A sámán mindig a maga elgondolása szerint cselekedett és képes volt a létezés különböző szintjeit (rezgéseit) megszólítani, használni, vezérelni.

Sámán az lehetett, aki erre született, akinek ez volt a karmája, sorsa. Az ősi magyar mondavilágban nagyon sok leírást kapunk a sámánok életéről, fizikai életüket kockáztató megpróbáltatásokról melyek által váltak sámánná. Minden ma ismert spirituális és anyagi szintű tudás gyökerei megtalálhatók a sámánizmusban. E csodálatos módszer egyszerű és tökéletes választ ad az élet kérdéseire, kihívásaira. Sámánnak lenni nem más, mint egy életmód és egy tudatállapot együttes jelenléte.

A sámánizmus a keleti népeknél jelent meg, akik ezt magukkal vitték vándorlásaik során. Szent István kiirtotta ugyan a sámánizmust, azonban ennek nyomdokán a táltosok jelentek meg. Amíg a sámán főleg spirituális tudásban volt erős, a táltos inkább anyagi, materiális tudásban jelentkezett, a spiritualitás kezdett háttérbe szorulni. Sok magyar uralkodó táltos volt. Szibéria területén még ma is élnek népek, népcsoportok, törzsek, ahol most is működik a sámánizmus.

Sámánizmus napjainkban

Hogy tudna ma sámánnak lenni az, aki fél az anyagi világtól? Aki fél attól, hogy elveszik a házát, mert nem tud törleszteni; aki félti az autóját, hogy el ne lopják; aki egész nap a pénzt hajtja; aki a megélhetésért másokat megaláz, becsap; aki a televíziók tudatszint romboló műsorain alszik el; aki azt hirdeti magáról, hogy gyógyít, természetesen pénzért? A modern világ keretei között senki nem lehet sámán. A spirituális adottság messze kevés ahhoz, hogy valaki sámán legyen. A sámán harmóniában élt önmagával és a természettel, és ezt a harmóniát igyekezett megteremteni másokban is. Ez volt a gyógyítás. A mai ember félelemben él, és ezt igyekszik megteremteni embertársaiban, még azokban is, akiket a legjobban szeret.

A természetben élni, ma már csak a kimondottan elmaradottnak nevezett területeken lehet. Ilyen helyeken élnek még sámánok. A legtöbb nyugat európai országban egyenesen tilos az erdőben élni. Nem lehet egy jurtát kihelyezni és kiköltözni. A modern világ csak a híd alatti életet engedélyezni, ez azonban nem az a közeg, ahol sámánok születnek. Sajnos. A sámánizmus feltételezi az egységet (egy-ség), azonban a modern világban a félelem (fél-elem) az úr, a félelem irányít, ellenőriz és büntet.