Te elcsomagoltatod a meghagyott ételt?
hirdetés
Franciaországban majdnem ismeretlen a maradék étel becsomagolását szolgáló doboz, emiatt egy képviselő ennek bevezetésével küzdene az ételpazarlás ellen. A francia éttermekben nincs hagyománya a maradékot hazavinni, Guillaume Garot szocialista képviselő viszont ennek az elterjesztését is javasolta a Manuel Valls kormányfő megbízásából az ételpazarlás leküzdésére létrehozott jelentésében.
Az ételhulladék Franciaországban 1,2 valamint 6 millió tonna között mozog évente, ez fejenként évi 20 / 90 kg. kidobott élelmiszert jelent. Ennek 58 %-át az éttermek termelik, és 24 % a megmaradt fogásokból származik. A képviselő véleménye alapján az ételpazarlás leküzdésére Franciaországban elsőként egy kulturális akadályt volna szükséges elhárítani, Franciaországban a vendégek nagy része ugyanis „nem meri elkérni az ételmaradékot, a séfek pedig a fogások degradálását látják a gyakorlatban”. A képviselő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a dobozok bevezetésére egyre több példa akad, és emiatt is ajánlott azt bátorítani.
hirdetés
Példaként említik a jelentésben a TakeAway nevű vállalkozást, amely mikrohullámú sütőben való melegítésre is jó, újrahasznosítható dizájnos ételdobozokat dobott a piacra éttermi használatra. A lyoni cég az éttermek igényei szerinti méretű valamint színű „doggy bageket” gyártat.
Francois Pasteau, a párizsi L'Epi Dupin étterem séfje a France2 közszolgálati televízió híradójának azt nyilatkozta, hogy a konyhájában mindig található „doggy bag”, de ő soha nem ajánlja fel a vendégeknek, csak akkor csomagolja be a maradékot, ha azt a vendég kéri. „99 százalékban külföldiek kérik a doggy baget. A pincéreim sem nagyon szoktak hozzá a dologhoz” – mondta a séf. „Nem jut eszembe, hogy felajánljam. Kínos megkérdezni a vendégektől a vacsora végén, hogy kérnek-e doggy baget” – mondta Caroline Camu főpincér.
Franciaországban el kell mondani teljesen megszokott dolog az, hogy a be nem fejezett borosüveget hazaviszik a vendégek az étteremből.
Néhány sor a maradékmentés művészetéről
Az aranykezű nagyiktól sok dolgot elleshetünk a konyhában többek közt azt, hogy mit kezdhetünk a megmaradt ételekkel, alapanyagokkal. Meggyőződésünk, hogy manapság egy fiatal nőnek, anyának vagy háziasszonynak szinte minden szempontból könnyebb dolga van, mint korábban bármikor. A különböző körülményekhez, élethelyzetekhez viszont ma is pont úgy alkalmazkodni kell, mint régen. A mai világban főként az időhiánnyal, a családtagok szétszóródásával kell megküzdenünk, míg korábban mindig nagyobb nehézségeket okozott a pénz, valamint ebből adódóan az élelmiszerek hiánya. Sajnos ez a probléma a mai napig érvényes, csak talán kevésbé.
Nagyanyáink, dédanyáink valamint az összes többi felmenőink azért voltak jók a maradékok újrafelhasználásában, mert gyakorlatilag nem volt más választásuk. Azt főztek, amihez volt otthon alapanyag, ha az pont a megmaradt, beszürkült főtt krumpli volt, akkor abból. Ezek a praktikák azonban most is nagyon kapóra jönnek mindannyiunknak, mert ételt senki sem szeret kidobni.
A legváltozatosabban a maradék főtt krumplit lehet elkészíteni. Készíthetünk belőle nudlit, gnocchit, zsírban sült pogácsát, szilvás gombócot, vagyis sok olyan ételt, amit az ember legszívesebben az ezer éves vájlingból enne. A krumpli főzővízéből pedig suhintott leves készülhet, ami tulajdonképpen csak a berántott, keményítős főzővíz némi hagymával, jobb napokon szalonnával. De jobban belegondolva minden megmaradt ételből létrehozható valami új.