Leesett a gyerek, rossz anya vagyok?

Minden családban eljön a pillanat, amikor mindenki szeme fénye nagyot koppan. Ezt általában a gyerek visítása mellett a szülők remegése és aggodalma kíséri. Lássuk csak, mire is kell figyelni, a szinte elkerülhetetlennek tűnő helyzetekben, avagy amikor egy kisded legurul, leesik.

Először is nem árt tisztázni, hogy nagyjából minden gyermek leesik, legalább egyszer valahonnan. Az izgő-mozgó kis csemeték még akkor is lefordulhatnak az ágyról, pelenkázóról, vagy babakocsiból, amikor úgy gondoljuk, még nem eléggé ügyesek ehhez. Szerencsére a porontyok úgy vannak megalkotva, hogy a kezdő szülők is gond nélkül boldogulhassanak velük. A csontozatuk pedig megfelelően rugalmas ahhoz, hogy ne sérüljenek könnyen. Ez egy fajta védelem. A fejecskéjükön található kutacs, mindamellett, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy az agy fejlődhessen, kiváló bukósisakként is működik, felfogja a kisebb ütéseket, sokkal kisebb az agyrázkódás kockázata. Az első lépések, mászások során erre bizony szükség is van.

Akkor lássuk csak, mire kell figyelni, ha a gyermek kellemetlenül ér földet. Fontos megjegyezni, hogy noha a komoly következmények száma elenyésző, mindig komolyan kell venni a sérüléseket. Az első reakciók nagyon sokat árulnak el. Ha a gyermek eszméletét veszti, vagy nem sír fel azonnal, akkor ildomos azonnal orvoshoz fordulni, tömören irány az ügyelet.

Természetesen a külsérelmi nyomok megtekintése után, és a különböző törések kizárása után a gyermek figyelmét kell nyomon követni. Amennyiben a csemete bágyadt, aluszékony, mozgása, vagy viselkedése változik, akkor szintén orvoshoz kell fordulni. A hányás, és eszmélet vesztés, még ha pár másodperces is csupán, azonnali kivizsgálásra ad okot.

A gyakorlott szülők is megriadnak, amikor a kicsik megütik magukat. Természetesen nem arra szeretném buzdítani a szülőket, hogy ne mutassák meg a gyereket orvosnak egy esés után, csupán igyekeztem azokat a fontos infókat összegyűjteni, amikor sürgős ellátásra van szükség. Jómagam sosem fogom elfelejteni, amikor a gyerek először huppant. Csupán pár percre hagytam magára, éppen mély almában aludt, egyszer csak puff és sírás. A hihetetlen remegés közepette igyekeztem fényt deríteni arra, eltört e valamije, hol ütötte meg magát, stb. Noha csak harminc centimétert esett, a pánik óriási volt. A hisztis sírásom közepette- itt jegyezném meg, hogy a gyerek sokkal hamarabb megnyugodott, mint jómagam- felöltöztettem a gyereket és rohantam az ügyeletre. Az út, hozzávetőleg negyed órás volt, amit babakocsival tettünk meg.

A nyári napfény és a babapiskóta mosolyt csalt a babócám arcára, így az orvoshoz már maszatosan és mosolygósan érkeztünk. Hozzáfűzném, hogy két év távlatából is sokkoló az élmény, még akkor is, ha már számtalan esésen és baleseten vagyunk túl. A szülők igen viccesen tudnak reagálni ezekben a helyzetekben. Szerencsére a balesetek zöme humoros anekdotaként marad fenn.

A szülők különben igen érdekes képességet fejlesztenek ki, a csemete megszületése után. Egészen váratlan helyzetekben, lehetetlennek tűnő akrobatikával és vetődésekkel igyekeznek ugyanis megakadályozni, vagy tompítani a poronty bukásait. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van legalább egy ilyen sztorija. Meséljétek el ti is, milyen élményekkel gazdagodtatok ezen a téren? Nem csak jót derülünk, de a szülő sem érzi majd olyan esetlennek és bénának magát, hiszen megérti, és elfogadja, ez bizony bárkivel megeshet. Ja és egy utolsó jó tanács, soha ne mondd, hogy rossz anya, akivel ez megesik, mert az élet bárkit meglephet.