Ujjszopásról: Baj-e?
hirdetés
Már a magzat is szopja az ujját. A természetes, velünk született szopásreflex később alakul át szokássá. A gyerekek így nyugtatják meg magukat, és így védekeznek, ha feszültség támad bennük, vagy ha szomorúak, mérgesek, zaklatottak, magányosak, idegesek, szoronganak vagy fáj valamijük. Sok gyerek elsősorban elalváskor szopja az ujját, és 3-4 éves kora táján kezd leszokni róla.
Hány éves korig természetes az ujjszopás? Hároméves korig mindenképpen természetesnek tekinthetjük. Sok gyerek még óvodás korában is szopja az ujját, de nem kell aggódnunk, ha ez a szokás csak bizonyos helyzetekhez kapcsolódik, és nem állandó jellegű. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy a gyerekünk egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideig szopja az ujját, szinte mániákusan, akkor gondolkodjunk el azon, hogy mi bánthatja vagy nyugtalanítja! Figyeljünk rá oda jobban, hátha rájövünk, miért lett hirtelen ekkora szüksége arra, hogy ujjszopással nyugtassa magát! Mérlegeljük, hogy tegyünk-e valamit, vagy bízzuk ezt is az időre! Egy biztos: semmiképpen nem érdemes megtiltani a gyerekünknek, hogy szopja az ujját. Minden gyereknek más a ritmusa. Valamiért szüksége van arra, hogy szopja az ujját: ha pedig nem lesz miért, mert segítünk neki, majd abbahagyja, legkésőbb 5-6 éves korában.
hirdetés
Jobb a cumi?
A cumit könnyebb elvenni a gyerekünktől, mint lebeszélni arról, hogy szopja az ujját. Az ujjszopás fogfejlődési rendellenességekhez is vezethet, mivel sokkal erősebb nyomást gyakorol az állkapocsra, mint a cumi. A cumival tehát érdemes próbálkozni! Legkönnyebben csecsemőkorban fogadják el a gyermekek. Előfordul, hogy egy gyerek leszokik az ujjszopásról, majd bizonyos helyzetekben megint szopni kezdi az ujját. Ilyenkor regrediái, azaz időlegesen visszafejlődik, és természetes reakciónak tekinthetjük, ha olyan esemény idézi elő (például költözés, iskolakezdés, kistestvér születése, a szülők válása), amely felzaklatja. Figyeljünk rá oda jobban, törődjünk vele többet, hogy ne érezze feltétlenül újra szükségét az önvigasztalás e jól bevált módjának!
Okozhat valamilyen gondot az ujjszopás?
Ha a gyerekünk 3 éves kora után is szopja az ujját, deformálódhat a szájpadlása és az állkapcsa, rendellenesen nőhetnek ki a fogai. Ha nagyon erőteljesen és hosszú ideig szopja az ujját, további káros következményei is lehetnek, például a nyelőcső kidomborodik (lehet látni, amikor a gyerekünk nyel); a szájpadlás túlságosan boltozatos lesz, megnyúlik és összeszűkül; a fogak és a szájüreg rendellenes fejlődése következtében beszédhibák alakulhatnak ki; az orron át való lélegzés nehézzé válik, a hüvelykujj deformálódik (megnyúlik és ellaposodik). Ha a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy véget vessenek ennek a szokásnak, a lehetséges pszichológiai következményekkel is számolniuk kell: előfordulhat, hogy a gyerekük szorongani fog az óvodában vagy az iskolában, hogy kinevetik, mert szopja az ujját, vagy szégyellni fogja, és ezért elbújik.
Hogyan segíthetünk a gyerekünknek, ha le akar szokni az ujjszopásról?
Az ujjszopás önkéntelen gesztus: az önvigasztalás egyik módja. Nincs miért nyugtalankodnunk, így hát nem kell mindenáron leszoktatnunk a gyerekünket róla. 3 éves korig nem érdemes rászólni se. Igyekezzünk valami másra terelni a figyelmét, hogy abbahagyja az ujjszopást! Próbálkozhatunk a cumival is, ha elfogadja, könnyebb dolgunk lesz majd, ha le akarjuk szoktatni róla. Ha a gyerekünk minden erőfeszítésünk ellenére sokat szopja az ujját, és nem akar leszokni róla, próbáljunk rájönni, hogy miért van szüksége erre. Így nyugtatja meg magát, ha valami felzaklatja? Vagy akkor szopja az ujját, amikor úgy érzi, hogy nem figyelnek rá? Megtiltanunk semmiképpen sem érdemes! Ne siettessük, szánjunk a leszoktatásra legalább néhány hetet, vagy akár néhány hónapot!