Hogyan készülnek a gyermekvárásra a férfiak?

Minden nő jól tudja, hogy életének döntő pillanata lesz az, amikor a testében elindul egy másik kis élet. De erre minden életszakaszban másképpen gondolunk. Félelemmel, vágyakozással, vagy éppen hideg fejjel latolgatva, izgalommal, esetleg szorongással. Minden esetre úgy érezzük, ez majd elkövetkezik, de most annyi más dolgunk van körülöttünk.

Sokszor a szülés fájdalmától való félelem tartja fogva a női lelket. Fontos, hogy ezekről tudjunk beszélni tapasztaltabb nőkkel. Az öröm és a szorongás együtt érkezett és sokáig együtt haladnak. A felelősség érzése, s a gondtalanság megszűnése megannyi nyomasztó realitás.

Egy szoros, meghitt kapcsolatban mindkét felet foglalkoztatja valamilyen módon, hogy a „szerelemnek a gyümölcse” is beérhet előbb utóbb, de erről férfi módra keveset beszélnek. Bizonyára mindenkinek vannak tippjei a saját párjára vonatkozóan, hogy milyen vágyak, fantáziák élnek benne majdani családjáról, apa szerepéről, gyermeknevelésről. Vagy fogalmunk sincs róla? Ideje oda figyelni, milyen elejtett megjegyzéseket tesz, családi, baráti, munkahelyi közegben. Ezekről megfelelő időben és hangon lehet majd tovább beszélgetni. De nem kell megijedni, ha csak lassan közelítenek egymáshoz a nézeteink.

Minden férfi nagyon egyedi, „párját ritkítja”, ezért a megértésük nagy odafigyelést, időt, sőt ráhangolódást igényel. Mégis, néhány általános jellemző ismeretében talán sikerül hamarabb rátalálni a mi párunk észjárására, és így a ráhangolódásra, megértő elfogadásra. A férfiak elsősorban azt a felelősségteljes nyomást érzik át, hogy a gyermek számára nekik kell az alapvető biztonságot megteremteniük: szerető anyát, kenyeret, s a feje fölé födelet. Ez óriási nyomás, lelki teher az olyan férfin, aki komolyan veszi a saját szerepét az emberi kapcsolatokban. S ha úgy érzi, hogy ezt nem tudja megadni, félő, hogy állandó feszültséggel (ha nem szorongással) fog élni, nem tud nyugodtan szembenézni önmagával, mert nem tudja elég jó embernek érezni önmagát, s ebből már következik, hogy a társához is csak feszültségek kíséretében tud fordulni. Persze ha olyan társat érezhet maga mellett, aki nem követelőző, hanem segíti, támogatja majd őt ebben a családfői felelős szerepben, akkor a közös bizakodás légkörében hamarabb teret kaphat az öröm és a büszkeség. Talán ez a nyomasztónak megélt felelősség lehet az egyik fő forrása a férfiak apa szereptől való félelmének. S ez mindjárt le is fékezheti azt a természetes örömöt, büszkeségérzést, hogy a saját élete folytatását, alkotó élete továbbvitelét láthassa meg a kis újszülöttben.