Így lettem terhes, majd vágtam el a köldökzsinórt saját kezűleg! (2. rész)
hirdetés
Mit kell tenni, ha egy apuka képtelen elvágni a köldökzsinórt? Mit érzel, ha egy óriási tűvel megrepesztik a burkot, hogy kifollyon a magzatvíz? Bármennyire is vannak kellemetlen élmények a 9 hónap alatt, mindent összevetve egy anyának az élete egyik legszebb időszaka marad. Cikkünkben egy olyan anya élményeit osszuk meg első kézből, aki őszintén mesélt a szülés minden egyes mozzanatáról, sőt még a köldökzsinórt is saját maga vágta el.
Első cikkünkben HJudit23 élményeit osztottuk meg, aki a bezzeganya.reblog.hu oldalon írt részletes beszámolót, hogy miképpen jutott el addig, hogy saját kezűleg elvágja a köldökzsinórt. A szenzációs történetéről folytatjuk most a beszámolást.
hirdetés
„Ugyanazt a szobát kaptuk, ahol a nagyfiunk is született, csak most nem a hóesést néztem az ablakból, hanem a holdat. A szülésznőm is megvizsgált, felrakta a pocakomra a ctg tappancsait, és vártunk. Rég volt ennyi időnk kettesben a párommal, jól elvoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Közben bejött három orvostanhallgató, ők is csatlakoztak a csevegéshez. Az egésznek annyi köze volt a vajúdáshoz, hogy mindez egy szülőszobában zajlott. Aztán megérkezett a dokim is, megvizsgált, kiderült, hogy már 4,5 ujjnyira tágultam, mondta, hogy megrepeszti a burkot. Szerencsére csak utólag mesélte a párom, hogy ez egy óriási nagy tűvel történt, de nem éreztem belőle semmit, csak a langyosan folydogáló magzatvizet. Innentől elkezdtem érezni a fájásokat, de még mindig jókat nevetgéltünk a párommal és az orvostanhallgatókkal.
De hamar az arcomra fagyott a mosoly, mert elkezdtem szétesni. Hirtelen nagyon erős fájásaim lettek, köztük 1-2 tolófájással, de még nem éreztem azt, hogy rendesen nyomni is tudnék. Teljesen bepánikoltam, megvizsgált a szülésznő, még mindig csak 4,5 ujjnál jártam, de egyre inkább tolófájássá alakultak a fájások. Nyomni nem mertem, mert féltem, hogy ezzel ártok a méhszájnak. De azt mondta a szülésznőm, hogy nyugodtan nyomjak, ha úgy érzem, azt kell. Így megpróbálkoztam vele, de elkezdtek szűnni a fájások. Bizarr érzés volt, ahogy éreztem, hogy a babám feje már kint van a méhemből, közben a lábai még a gyomromnál mocorognak. Nagyon lassan érkezett még egy tolófájás, és sikerült ismét kijebb préselni a fiunkat, majd egy következővel meg is született. A köldökzsinórt én vágtam el. (Párom egy csepp vértől is rosszul van, így ezt előre megbeszéltük, hogy ő nem szeretné.)
Gyönyörű, kerek fejű nagyfiunk lett 58 centivel és 3810 grammal. Egyből legördült a mérlegről, szóltak is, hogy nagyon erős baba, sose hagyjuk egyedül, mert bárhonnan elgurulhat. A gátmasszázs ellenére egy picit repedtem, de most sem a méhtisztítás, sem a stoppolás nem volt olyan vészes, mint először. Sajnos arra a szülés végén jöttem rá, hogy ha inkább megpróbálom elengedni a babánkat, és nem csak a beszélgetésre koncentrálok, akkor nem estem volna szét a végére. De még így is nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a szülés legdurvább része is csak 30 percig tartott, és utána már a karjaim közt tarthattam, akit kilenc hónapig a pocakban élveztem.”
A legfontosabb dolog ebben a történetben, hogy gyakorlatilag az összes kellemetlenségnek fikarcnyi jelentőséget sem rendel, mindent úgy vesz, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Továbbá láthatjuk azt is, hogy végülis semmi gond nincs, ha nincs ki elvágja a köldökzsinórt, hiszen azt maga az anyuka is meg tudja tenni. Egészséget kívánunk az egész családnak és köszönjük, hogy megosztotta velünk a történetét.
Forrás
Képek: csaladhalo.hu és bezzeganya.reblog.hu