Szorongó analfabétákat nevel a csodálatos iskolarendszerünk

Gyerekeink neveltetése, iskoláztatása egy meglehetősen fontos és kényes témakör is egyben. Hogy miért fontos azt nem ragoznánk. Azt, hogy kényes téma pedig azzal lehet leginkább leírni, hogy ahány szereplő, annyi vélemény. Egy azonban tény, az oktatási rendszert rengeteg kritika éri és nem alaptalanul!

Rengetegen osztották Deliága Éva gyermekpszichológus véleményét. A 24.hu oldal készített vele interjút és tették fel számára a kényes kérdéseket.

„A bejegyzés népszerűségét látva többen azzal vádolták, hogy a magyar iskolarendszerben megnyomorított gyerekekről szóló írása csupán jól átgondolt reklámfogás. Igazuk van?

Erre csak azt tudom mondani, hogy a szakmai Facebook-oldalamon olvasható cikkeket azért osztom meg, hogy elolvassák az emberek. Így természetesen ezzel a szöveggel is ez volt a szándékom. Ám azt én magam sem gondoltam volna, hogy ez az írás ilyen borzasztóan népszerű lesz.

Eddig a dackorszakról szóló cikkem kapta a legtöbb, 131 megosztást, és ennek már nagyon örültem. Távol áll tőlem a politika, és a munkám során pusztán szakmai szempontok vezérelnek, ezt szeretném leszögezni. Ettől függetlenül magam is észlelem, hogy éppen mi zajlik körülöttem a nagyvilágban, látom és hallom, hogy az oktatás területén mozgolódás van, nem meglepő tehát, hogy engem is foglalkoztat a téma. Ez a bejegyzés megszületésének egyik oka. A másik, hogy valamilyen furcsa véletlen folytán tavaly szeptember óta nagyon sokan keresik fel a magánpraxisomat valamilyen szintű iskolai problémával. A megosztások számából az látszik, hogy az embereket foglalkoztatja a téma. Ilyen mértékű hatást előidézni szándékosan nem tudtam volna. A kommentek 90 százaléka személyes példával támasztja alá, amiről én is írok. Ez lehet a népszerűség titka: valaki megfogalmazta, amit sokan gondolnak.

Mit jelent, hogy sokan? Mennyien?

Tízből négy gyermeket ezért hoznak el a szülei. Viselkedéses vagy tanulással összefüggő gondok, esetleg iskolai bánásmódbeli problémák. Különböző családokkal beszélgettem – teljesen különböző korú gyerekekről van szó, akik máshová járnak iskolába – mégis mintha egy dologról beszéltek volna, az egyik iskola lehetett volna a másik. Ezért gondolom, hogy rendszerszintű probléma lehet, ami mostanában tapasztalható.

Ha a konkrét eseteket nézzük, mit tapasztalt, mennyiben múlik a gyerek lelki békéje a szülőkön? 

Minden esettel hosszan, behatóan foglalkoztam, és nagyon jól ismerem az illető családokat. Tény, hogy nagyon komplex jelenséggel van dolgunk. Ne felejtsük el, hogy a mai gyerekek szülei is hasonló iskolarendszerben szocializálódtak, ahol gyermekközpontúságról szó sem volt. Ők is meg akarnak felelni, mert ehhez szoktak hozzá, és ezt várják el a csemetéiktől is. Első a kötelesség és a lecke, csak azután minden más. Épp ezért a legtöbb szülő felől érkezik ilyenfajta nyomás a gyerek felé.

Ugyanakkor fáj azt látnom, hogy eljönnek hozzám olyan szülők, akik nagyon nagy szeretetben nevelik a gyereküket, motiváltak, a legjobbat akarják neki, majd megismerem a gyereket, akiről kiderül, hogy számtalan értékes tulajdonsággal bír, rendkívül intelligens, jó fej, az életkorának megfelelő fejlettségi szinttel rendelkezik, pszichés státusza kiváló, és mégis ott vannak ezek a tünetek.

És ilyenkor mondom azt, hogy valami nincs rendjén a suliban, mert beteszünk egy egészséges gyereket, és kijön egy szorongó, megfelelési kényszeres diák.”

Forrás: 24.hu

Képek: wmn.hu