Mi is voltunk kamaszok

A tizenévesekkel megesik, hogy felelőtlenül cselekszenek. Ez egyike a kamaszkor életkori sajátosságainak. A legtöbb felnőtt kisebb botlásokkal átvészelte életének ezt a szakaszát, mások rémálomként tartják számon.

Gyerekeink kedvéért emlékezzünk vissza a saját kamaszkorunkra. Minél inkább fel tudjuk idézni, hogyan éreztük magunkat, és mit tettünk kamaszként, annál jobb szülők lehetünk. Hívjuk segítségül a múltat

Hogy miért kell előásnunk azokat az időket? Ugyan mi haszna lehet ennek kamasz gyermekünk számára? Nagyon is sok, mint mindjárt kiderül. Az emlékezés az alábbi területeken segíthet minket abban, hogy jobban megértsük gyermekeinket.

Empátia és azonosulás

Könnyű elfelejteni, milyen nehéz tizenévesnek lenni, és a szülők sok esetben túl szigorúan ítélik meg a kamaszokat, amiért kamaszok módjára viselkednek. Tinédzser gyermekünknek azonban olyan szülőre van szüksége, aki együtt érez vele, és megérti kamaszkori küzdelmeit. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy küzdelmeikben nincsenek egyedül. Gondoljuk csak meg, milyen nagy szükségünk van felnőttként is valakire, aki meghallgat minket, és mellettünk áll mindennapi nehézségeinkben. Mi lenne, ha valahányszor kudarcot vallunk, ezt kellene hallanunk: „Mégis mi a csudát csinálsz? Tönkre akarod tenni az életed?" Vajon nem szegné a kedvünket ez a hozzáállás?

Kamaszéveink felidézése nem azért szükséges, hogy tizenéves gyermekünket a saját kamaszkorunk történeteivel bombázzuk. A szülők hajlamosak erre, mert azt hiszik, ez segít, de az emlékezés valójában többet jelent a szülőnek, mint a tinédzsernek. Inkább magunkban idézzük fel azokat az időket, hogy emlékeink segítségével könnyebben azonosuljunk gyermekünkkel, és jobban átérezzük a helyzetét.

A tizenévessel való azonosulás természetesen nem azt jelenti, hogy mindig egyetértünk vele, és helyeseljük, amit tesz. Inkább abban segít, hogy a helyébe tudjuk képzelni magunkat még akkor is, amikor udvariatlan, önző vagy meggondolatlan. így biztosíthatjuk számára azt a kapcsolati kötődést, amelyre az éretté váláshoz szüksége van.

Belátás és bölcsesség

Mivel a felnőttek már túlélték a maguk kamaszkorát, van fogalmuk arról, hogy mi és hogyan segített nekik azokban a zűrös években. Ha ezt felidézzük magunkban, emlékeink belátással és bölcsességgel ruháznak fel minket, és jobban megérthetjük, mire van szükségük a tizenéveseknek.

Tinédzserkoromban közös kirándulásokon és egyéb eseményeken sok időt töltöttem együtt cserkészvezetőmmel, Sándorral. Mindig bátorított, hogy tartsak ki, amikor én már feladtam volna. Soha nem szólt a szüleimnek a csínytevéseimről, maga kezelte őket. Ő azok közé az emberek közé tartozik, akik bölcsességükkel kitartásra tanítottak, és ha rá gondolok, mindig tudom, milyen szülő akarok lenni.

Remény

A kamaszok szülei időnként azon tűnődnek, vajon gyermekük valaha is felelősségteljes felnőtté válik-e, aki képes magáról és másokról gondoskodni. Nem tudhatjuk, mi vár a gyermekeinkre, de saját kamaszkorunkra emlékezve láthatjuk, hogy bár nehéz időket is megéltünk, és talán jó néhány rossz döntést hoztunk, önuralmunk, felelősségérzetünk és kapcsolati készségünk nagy fejlődésen ment keresztül azóta. Saját múltunkból reményt meríthetünk, amikor gyermekünk épp nehéz időszakon megy keresztül.

Bár szülőként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mai világ sokkal nehezebb a tizenévesek számára, mint amilyen a mi időnkben volt, a statisztikák arra utalnak, hogy a mai tizenévesek jórészt ugyanazokkal a megpróbáltatásokkal szembesülnek, mint annak idején mi magunk. Próbáljuk hát felidézni magunkban, hogy tizenévesként miként küzdöttünk meg az adódó nehézségekkel.