Miért nem alszanak a mai gyerekek?

Vannak olyan elméletek, amik szerint a modern kor “betegsége” a rossz alvás, mások szerint a nevelésen, a szoktatáson múlik az egész, sokan pedig azt mondják, régen is gyakran keltek a gyerekek, csak az idő megszépíti az emlékeket. De vajon kinek van igaza? Miért kelnek gyakrabban a mai gyerekek?

Mivel nincs olyan kutatás, ami összehasonlítaná az alvászavaros gyerekek arányát 100 évvel ezelőtt és most, ezért nem tudjuk pontosan megmondani, vajon korábban milyen gyakran keltek fel a babák. Néprajzi feljegyzésekből tudjuk, hogy a babák altatása korábban sem ment “csak úgy” magától, hiszen az alvási mintázatuk veleszületetten más, mint a felnőtteké, felszínesebben alszanak, nehezebben alszanak el, gyakran felébrednek.

Az alvászavaroknak, gyakori ébredéseknek számtalan oka lehet, ezek egy része testi ok, azonban sok esetben látszólag nincs testi ok (nem beteg, nem fogzik, nem refluxos stb. a baba), mégsem alszik jól. Mi állhat ilyenkor a háttérben?

Túl sok inger

Az alvás alatt a gyermek feldolgozza a vele történteket. Ha túltelítődik ingerekkel, többet kell feldolgoznia, azaz nyugtalanabbul aludhat. 2 oka lehet annak, ha nem tudja a kicsi feldolgozni az ingereket:

1. Az átlagnál érzékenyebb a gyermek, ezért kevesebb ingertől is könnyebben lefárad. A gyerekek nagyjából 20%-a hiperérzékenyen születik, azaz az átlagnál fogékonyabb az ingerekre és nehezebben dolgozza fel őket. A hiperérzékeny gyerek könnyen összerezzen kisebb zajokra is, fogékonyabb a színekre, ízekre, hangokra, de pl. még azt is jobban észreveszi, ha a rugdalózójában a nyakánál nyom a címke, vagy kényelmetlen a lábánál a zokni varrása. Már néhány hetes korban is sírósabb, nyugtalanabb, ingerlékenyebb lehet emiatt.

Az érzékenyebb gyerekek jobban igénylik az állandóságot, a napi rutint, nehezebben reagálnak a változásokra, igénylik, hogy kipihenhessék magukat és nagyon nyűgösen viselkednek (sírnak, hisztiznek), ha fáradtak.

2. Túl sok inger éri: A csecsemők szinte falják az új ingereket, élvezik a világ felfedezését, azonban néha túl sok a jóból. A mai világ tele van felesleges ingerekkel, amik túlterhelhetik a kicsi még fejletlen idegrendszerét. Mi már szinte észre sem vesszük, ha a háttérben megy a tévé házimunka közben, a baba észleli, közben játszik, mégis megfigyelhető, hogy hamarabb lesz nyűgös és fárad el így, mint háttérzajok nélkül.

Menj csak be egy plázába a totyogóddal és nézd meg mi történik! Alig telik el 1 óra és a legtöbb kisgyerek (egyéni érzékenységtől függően talán már hamarabb is) pörög, “rosszalkodik”, nyűgös, hisztis, mert azok a fölös ingerek (zene, hangosbemondó, tömeg zaja, a sok áru látványa, villódzó fények stb.), amiket te már tudatosan ki tudsz zárni, őt leterhelik és elfárasztják.

Mi segíthet?

1. Kevesebb felesleges inger! Érdemes a lehetséges minimumra csökkenteni a kicsi életében az ingereket és a mesterséges ingerek helyett inkább a természetesekre helyezni a hangsúlyt (a természet zajai kevésbé fárasztják le, mint a pláza zsivaja). A lakásban lehetőség szerint ne legyen háttérzaj, ne nézz tévét a baba mellett (még akkor sem, ha nem nézi, a hangot akkor is hallja és a villózást is érzékeli)!

Ne legyen a kicsinek túl sok játéka elől egyszerre (ennek úgyis csak az a vége, hogy kiszórja), jobb, ha csak néhány van elől és ha megunta őket, elteszed és másikat veszel elő.

Estefelé, lefekvés előtt tudatosan kezdjétek el csökkenteni az ingereket:
– ilyenkor már ne nézzen hosszasan tévét a kisgyerek,
– a pelenkázás, öltözés már csak kislámpa fényénél történjen,
– ha szopizik lefekvés előtt közben ne égjen a lámpa,
– ebben az időszakban ne menjen hangosan a lakásban a tévé, a zene.

2. Kevesebb mesterséges fény! Egyes elméletek szerint a villamos világítás feltalálásával egyre több embernek “romlott el” az ún. cirkadián ritmusa, azaz, azért fekszünk le túl későn és azért alszunk el nehezebben, mert a mesterséges világításnak köszönhetően fényár van a lakásokban. Látható, hogy a babákra is jó hatással van, ha estefelé nem olyan erőteljes a világítás a lakásban, de legalább a lefekvés előtti időszakban gondoskodunk róla, hogy fokozatosan csökkenjenek az esti fények, ez azt üzeni a szervezetnek, hogy itt az alvásidő és ezzel jelentősen lecsökkentheti az altatásra fordított időt is.

3. Ha túltelítődött, hadd pihenjen! Ha olyan programotok van, ami ingergazdag (bevásárlás, rokonlátogatás, gyerekprogram stb.) és azt látod, hogy a gyermeked már túlpörgött, nyűgös, nem bír magával, keressetek egy nyugodt helyet és hadd pihenjen kicsit! Menjetek ki a szabadba, sétáljatok pár percet, menjetek be a pelenkázó vagy szoptatóhelyiségbe vagy vendégségben keressetek egy csendes szobát! Ha szopizik, meg is szoptathatod vagy olvashatsz neki mesét. A lényeg, hogy ki tudja zárni a külvilágot és kicsit pihenni.

A rutinok hiánya, a rendszertelenség

Ingergazdag életünkkel együtt jár, hogy meglehetősen unalmasnak tűnik betartani a gyermek állandó napirendjét ezért néha lazítunk egy kicsit. A kicsik nem merev napirendet igényelnek, azonban a lelki és fizikai biztonságigényükhöz hozzátartozik, ha a hétköznapi rutintevékenységekből felismerik, mi fog történni velük. Például: “Anya készíti a főzeléket, betesz az etetőszékbe, feladja a partedlit, tehát hamarosan enni fogok”.

Néha észre sem vesszük, hogy variáljuk a dolgokat, máskor tudatosan kezdjük el átalakítani pl. az altatáshoz fűződő szokásokat abban a reményben, hogy talán majd egy új módszertől varázsütésre elalszik a baba. Nos, ezek a variálások csak ritkán járnak eredménnyel, azonban a kicsit összezavarják.

Különösen 9-10 hónapos kortól kezd el a baba látványosan ragaszkodni a korábbi szokásokhoz, azelőtt sokkal rugalmasabb és gyakran ő maga változtat rajtuk. Innentől kezdve azonban ellenkezik, ha másként akarod bepelenkázni, nem a megszokott módon eteted stb.

Ennél pedig még rosszabbul viseli, ha nem aludhat a megszokott időpontban, amikor fáradt. Mondjuk elmentek kirándulni, ő jólérzi magát, nem alszik napközben, aztán hazafelé kidől a kocsiban. Mindenki örül, hogy ma jól alszik majd a kicsi, de ő az éjszaka közepén felébred és úgy dönt ébren szeretne lenni. Vagy fellép nála az ijesztő pavor nocturnus.

Akármilyen nehéz is, a baba igényel egyféle állandóságot, napirendet (nem olyat, ami az órát követi, sokkal inkább olyat, amiben a tevékenységek sorrendje, a megszokott rutinok rendszere állandó).

Segíthet a nappali élmények feldolgozásában, ha lefekvés előtt elmeséled a gyermekednek a napját (nagyobbak már maguk is hozzátehetnek részeket), de beleszőheted az őt ért élményeket egy mesébe is.

Forrás: kismamablog.hu