Miért van az, hogy az egyik baba kezdettől jól alszik, a másik meg nem?

Ma egy régi igazságtalanságnak járok utána, miszerint vannak olyan babák, akik kezdettől remekül alszanak maguktól is (az ő szüleik általában úgy érzik, valamit nagyon jól csináltak) és vannak olyanok, akik kezdettől nehezen alszanak el, éberek és gyakran ébrednek.

Az első csoportba tartozó babák szülei úgy érzik, valamit nagyon jól csináltak, a második csoportba tartozóké pedig, hogy talán valamit elrontottak, de természetesen egyiküknek sincs igaza. Mi okozza ezt a különbséget? És vajon változtathatunk-e rajta vagy törődjünk bele, hogy a mi gyermekünk ilyen?

Min is múlik, hogy az egyik baba kezdettől jó alvó a másik pedig nem?

1. Vérmérséklet

A vérmérséklet, azaz az aktivitásunk szintje, velünk született személyiségjellemző. Már újszülött korban vannak sokszor bealvó, csendesebben síró, nyugodtabb babák és keveset alvó, izgágább csecsemők. Ez utóbbi csoport már az első napoktól sokat van ébren, intenzívebben és hangosabban sír, sokat mozog és rosszul reagál a változásokra (pl. nem szereti, ha egyik helyről a másikra pakolásszák, kiborul a babahordozótól vagy az autózástól).

A nyugodtabb babák nehezebben jönnek ki a sodrukból, hosszabban és mélyebben alszanak már kezdettől fogva, valamint az elalvás előtti ellazulás is könnyebb a számukra, míg az aktívabb, pörgősebb temperamentummal született gyerekek éjjel is élénkebben alszanak és sokkal nehezebben lazulnak el elalvás előtt.

Nem mindegy azonban, hogyan reagálunk a kicsi reakcióira. A nyugodtabb baba is érzékeny rá, ha felborul a mindennapi rutinja, a napirendje és neki is fontos, hogy olyan módon altassuk el, ami számára a legkönnyebb ellazulást biztosítja. Ha rohanunk, kapkodunk, variálunk, azzal a nyugodtabb babát is nyűgösebbé tehetjük.

Az aktívabb, mindig pörgő babáknál pedig különösen fontos, hogy ingermentes környezetet biztosítsunk az altatás időtartalmára, elalvás előtt fokozatosan csökkentsük az ingermennyiséget és segítsünk a teljes ellazulásban. Egy alapjáraton izgágább babát sokszor a saját koordinálatlan mozgása tart ébren, ami miatt nem érzi biztonságban magát (ő még nem érti, hogy az előtte kalimpáló “valamik” azok a saját testrészei, szimplán csak veszélyforrásként érzékeli őket) éppen ezért nála sokat segíthet az elalvásban a laza pólyálás vagy egy takaróba csomagolás, valamint a besötétítés, a szűkebb helyen (bölcsőben, babaöbölben, babaszigetben stb.) altatás, valamint könnyebben ellazul, ha hason altatjuk. A szopival elaltatás a Jolly Joker mindkét típusú babánál, ettől minden baba el tud lazulni.

Míg a nyugodtabb babákat gyakran a ringatás, a járkálás nyugtatja meg, addig az aktívabb babákat ez tovább ingerli és még kevésbé alszanak el tőle. Ehelyett sokkal könnyebben lazulnak el ölben, a kiságyba letéve, simogatva, cumizva és náluk különösen jó szolgálatot tehet a fehér zaj alkalmazása is az altatásban (valamilyen zúgó hang pl. ventillátor, de lehet találni ilyen hangokat a Youtube-on is.)

2. Fájdalomküszöb

A fájdalom érzékelése és az arra adott reakció intenzitása részben veleszületett, részben tanult folyamat eredménye. Az egyik baba nem kel fel a pocakfájásra, fogzásra, betegségre stb. a másik igen. Min múlik ez?

1) Nemi különbségek A fájdalomérzékelés már csecsemőknél is mutat nemi különbségeket, jellemzően a lány babák kevésbé reagálnak érzékenyen a fájdalomra, mint a fiúk. Ennek az az oka, hogy a fiúk éretlenebbek, amikor a világra jönnek, ezért sokkal érzékenyebben élik meg már az első hetekben a világhoz való alkalmazkodás és a vele járó kellemetlen érzetek (hideg-meleg, érintések, hasfájás, emésztés stb.) folyamatát is.

2) A mi reakciónk a fájdalomra: Ha a baba minden kis jelzésében egészségügyi vészhelyzetet szimatolunk és azon aggódunk, nem lesz-e baja, megnő a stresszhormon szintje a szervezetünkben, ami a baba számára azt jelzi, hogy valami gond van, éppen ezért ő is elkezd intenzívebben reagálni a különféle testi érzetekre. A legjobban úgy kezelhetjük ezeket a helyzeteket, ha túlagyalás helyett inkább csak felvesszük a babát és igyekszünk minél többet testközelben tartani (szoptatás, hordozás). Ezáltal ugyanis nem csak hamarabb megnyugszunk majd, hanem meg tudjuk figyelni a kicsit is: mikor van tényleg valami baja és mikor nem, mikor él át valóban fájdalmat és mikor nem.

3. Biztonságérzet

Felnőtt fejjel mi pontosan tudjuk, hogy a baba a szobájában az ágyában biztonságban van. Ő azonban úgy érzékelheti, hogy nincs biztonságban. Az ősi ösztönei ugyanis azt súgják, hogy ha magára van hagyva egy számára nagynak tűnő üres térben (a kiságyat ilyennek érezheti), veszély leselkedhet rá. Éppen ezért a babák többsége testközelben érzi a leginkább biztonságban magát, illetve olyan helyzetekben, amik az anyaméhhez hasonlóak, mint például a pólya, a hason fektetés, a bölcsőben, babaszigetben vagy babaöbölben altatás, a kendőben hordozás vagy a szopival elalvás.

A biztonságérzetet a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása határozza meg, ami velünkszületett dolog. Van, akinél gyakrabban “jelez”, úgy alszik, mint a nyúl, ő éberebben alszik gyerekként és felnőttként is, könnyebben felriad, viszont ezzel az éberebb alvással is ki tudja pihenni magát. Sokan azt hiszik, a zavaró zajok, ingerek kiiktatása ezen segít, pedig valójában nem a környezet, hanem maga az idegrendszer riasztja fel ilyenkor a babát. Őt erről nem lehet leszoktatni, mert rossz szokásról van szó, se nem arról, hogy valami baja lenne, egyszerűen csak éberebben alszik. Rövid távon segíthet neki a visszaalvásban a fehér zaj, a pólyálás, a sötétítés, valamint ha testközelben lehet, ahol gyorsan vissza tud aludni, mert biztonságban érzi magát. Hosszú távon kisgyerekkorban is számíthatunk arra, hogy hajnalban aktívabb lesz a kicsi, felébred, gyakoribb náluk az éjjeli pavor nocturnus jelenség is és számíthatunk arra is, hogy hajnalban néha meglátogat majd minket.

4. Az egyéni érzékenység szintje

A babák 20%-a hiperérzékenyen születik, azaz minden zajra, fényre erőteljesebben reagál és lassabban is dolgozza fel ezeket. Ők azok, akiknél tényleg számít, hogy az altatás alatt teljes csend legyen és akiknek minden képes elvonni a figyelmét, kizökkenteni az elalvásból és már kezdhetjük is újra az egészet, ha felriadtak félálomból. Rájuk jellemző az is, hogy a felszínes alvási szakaszokban (ami újszülötteknél 20-30 percnyi alvás után, 2-3 hónaposan kb. 30 percenként, 6 hónapos kor körül 45 percenként, 1 évesen pedig kb. 60 percenként van) könnyebben felriadnak és nehezebben alszanak vissza.

Náluk különösen fontos, hogy ne fáradjanak túl elalvás előtt, ne engedjük őket túlpörögni és mindig hasonló módon, hasonló körülmények között aludjanak el. A zavartalan altatásban segítségünkre lehet a szoba besötétítése, a fehér zaj, a pólyálás vagy hason altatás, hogy a kicsit a saját mozgása ne riassza fel, a cumizás vagy szoptatás, illetve az, hogy ne mászkálva altassuk, hanem mindig a saját ágyában, nyugodt szobában aludjon és kerüljük a felesleges mesterséges ingereket is a közelében az altatás során, mint pl. tévé, számítógép, mobil és kék fényű lámpák használata.

Forrás: kismamablog.hu