Milyen hatással van a gyermekre a pofon?

A verés, pofon, rácsapás nem segít a gyerekeknek önkontrollt tanulni és nem fejleszti a szociális készségeiket sem, a kutatási eredmények pedig következetesen azt mutatják, hogy a fizikai bántalmazással való nevelés következtében még több viselkedési problémát mutatnak a gyerekek. Ennek ellenére a mai napig sok szülő használja és még többen vélik úgy, hogy “néha egy-egy kis odacsapás nem árthat”. De vajon milyen tudományos érvek szólnak a veréssel nevelés ellen és mit tehetnek a szülők pofon helyett, ha a gyermekünk nem viselkedik rendesen?

Elsőként tisztázzuk mit is értünk verés alatt. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy itt csak a komoly bántalmazás számít, ha csak picit odacsap a szülő a gyerek popójára vagy meghúzza a haját, az nem számít. A hivatalos definíció szerint minden ebbe a kategóriába tartozik, amikor a szülő fizikai erőt használ arra, hogy a gyermeknek fájdalmat okozzon, de sérülést nem azzal a szándékkal, hogy kijavítsa vagy kontrollálja a gyermek viselkedését.

Ha így fogalmazzuk meg, máris világossá válik az alapgondolat: ki szeretne fájdalmat okozni a saját gyermekének? Senki. De a tehetetlenség vagy a düh mégis gyakran ide vezet. A szülők nem szeretnek odacsapni, azonban azzal magyarázzák viselkedésüket, hogy az adott helyzetben ez tűnt a leghatékonyabb megoldásnak.

A fizikai bántalmazás, mint nevelési eszköz kulturális jelenség, ezt számos kutatás bizonyítja. Nem minden kultúrában számít bevettnek az odacsapás vagy a pofon. Chiocca (2017) és Ember (2005) antropológusok kutatásaikban 186 különféle kultúrát tanulmányoztak és azt találták, hogy csupán a társadalmak 40%-ában fordul elő a fegyelmezésnek ez a módja, valamint, hogy a generációról generációra való öröklődés a szocializációval magyarázható, azaz a fizikai fájdalomokozással való nevelés nem az emberi természetből fakad, hanem pusztán tanult és az egyes kultúrákban elfogadott viselkedés.

Hogyan vizsgálták a verés hatásait?

A legpontosabb eredményt azok a kutatások adják, ahol a gyerekeket hosszú időn át figyelték meg, ezáltal követhető, hogyan alakul a gyermekkor folyamán a fejlődés, milyen kapcsolatban van hosszú távon a veréssel fegyelmezés a gyerek agressziójának szintjére, intelligenciájára és egyéb képességeire.

Amit ezekből a kutatásokból tudunk:

1. A bántalmazott gyerekek más gyerekekkel is gyakrabban verekszenek és nagyobb mértékben mutatnak antiszociális viselkedést.

2. Kisgyermekkorban a verés nem csak az agresszív viselkedés előfordulását növeli meg, hanem lassítja a kognitív fejlődést is. Egy amerikai kutatás például kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 1-2 éves korukban kaptak néha nevelési célzattal 1-1 odacsapást, 3 éves korban sokkal több fizikai konfliktusuk volt a többi gyerekkel és rosszabb pontszámot értek el a mentális fejlődési teszteken (Berlin & al 2009).

Egy hosszútávú kutatásban azt találták, hogy azok a gyerekek, akiket 3 éves kor előtt veréssel fegyelmeztek, az óvodába nehezebben illeszkedtek be és még az iskolában is több nevelési gond adódott velük akkor is, ha később már nem bántották őket a szüleik. Ha a bántalmazás folytatódott, az iskolás évek folyamán egyre több tanulási és viselkedési nehézség jelentkezett, valamint egyre rosszabb lett a szülő és a gyerek közötti kapcsolat (Lansford & al 2009).

Minél kisebb korban tapasztalja meg a gyermek a bántalmazást, annál nagyobb az esélye, hogy a későbbiekben problémás viselkedést fog mutatni, ez több átfogó vizsgálatból is kiderült (Coley & al 2014; MacKenzie & al 2013; MacKenzie & al 2015; Okuzono & al 2017; Taylor & al 2010).

Felmerülhet az ellenérv, hogy talán a vizsgált családok eleve olyan társadalmi csoportokból származnak, amiknél a gyerekek több rizikófaktornak vannak kitéve (pl. mentális problémákkal küzdő anya, alacsony jövedelmű család, az átlagosnál temperamentumosabb gyermek), azonban ezeket a faktorokat eleve kiszűrték a vizsgálatok során, azaz a jó anyagi helyzetben levő, “normális” családban nevelkedő gyermekek későbbi viselkedésére és eredményeire is negatív hatással van a verés.

Oké, de mi van akkor, ha egyes gyerekek egyszerűen csak nehezen kezelhetőek akkor is, ha nem bántalmazták őket otthon? Erre a kérdésre a kutatók is gondoltak.

Robert Larzelere és kollégái egy kutatásban azt vizsgálták, vajon nem lehet-e, hogy az antiszociális viselkedés a gyermekből magából fakad és nem a bántalmazás váltja ki (Larzelere & al 2010). Larzerele és csapata ezért korábbi 26 vizsgálat eredményeit elemezte újra és figyelembe vették az elemzés során a gyermek személyiségét és azt is, milyen módon fegyelmezték őt a szülei (büntetéssel vagy veréssel).

Az elemzés során nem csak a beilleszkedési problémák és az agresszió, valamint a verés közötti kapcsolatot tudták bizonyítani, hanem azt is, hogy:

– a büntetés egyéb módjai (bezárás, szobafogzás, előnyök elvétele, pl. nincs tévé 1 napig) is beilleszkedési és viselkedési problémákat okoznak,
– valamint, hogy a gyermekkorukban büntetéssel és fizikai bántalmazással nevelt gyerekek mind gyermek, mind felnőtt korukban gyakrabban szorulnak pszichiátriai kezelésre.

Hasonló eredményeket talált 2005-ben Brett Kuhn vizsgálata, amelyből kiderült, hogy ha a szülők fő nevelési eszköze a büntetés, az agresszióhoz, beilleszkedési és önértékelési zavarokhoz vezethet (Larzelere és Kuhn 2005).

Egy alkalom nem számít?

Sokan mondják azt, hogy egy-egy alkalom nem számít, ettől nem lesz baja a gyereknek. A rendszeresség valóban fontos tényező: akiket rendszeresen fizikai módszerekkel fegyelmeztek a szüleik (amibe beletartozik nemcsak a pofon, hanem a hajhúzás, koki a fejre, lefogás, zuhany alá tartás és más fizikai kellemetlenségeket okozó módszerek is), azoknál nem csak hosszútávú viselkedési és önértékelési zavarok alakulnak ki, hanem hajlamosak továbbadni ezt a viselkedési mintát a saját gyermeküknek is.

Azonban nem csak a rendszeres fizikai bántalmazásnak vannak káros következményei, hanem annak is, ha csak néhány alkalommal esik meg: a Cambridge Egyetem kutatásából kiderült (Glaser, 2000), hogy már egyetlen alkalom is elváltozásokat okoz az agyban, míg azok a gyerekek, akik életük során legalább 4-5 alkalommal kaptak ilyen büntetést, sokkal gyakrabban mutattak agresszív viselkedést közösségben és a testvérük iránt, valamint a családtagjaikkal is több konfliktusuk volt és velük szemben is agresszívebben léptek fel. Különösen erős ez a hatás, ha a gyerekek kisebb korukban szenvedték el a bántalmazást.

Egyes kutatások szerint a leghatékonyabb megoldás a nem-fizikai büntetési módszerek és az érvelés együttes használata (Larzelere és Kuhn 2005).

Mik lehetnek ilyen módszerek?
– büntiszék vagy nyugisarok, ahol a gyerek megnyugodhat,
– megmutatni, mit csináljon tiltás helyett,
– megérteni a gyermek viselkedésének okait és ennek megfelelően reagálni,
– az önuralom fejlesztése

Ahhoz, hogy a gyermek megértse, mit tett rosszul és legközelebb hogyan kéne reagálnia, az érzelmi intelligencia fejlesztése is sokat segít:

1. Beszélgethetünk vele az érzéseiről, pl. “Mit tegyél, ha dühösnek érzed magad?”
2. Beszélhetünk más emberek érzéseiről: pl. “Hogy érzi szerinted magát a testvéred, amikor elveszed a játékait?”

Ha segítünk neki megérteni, a viselkedése milyen hatással van másokkal, azzal segítünk kialakítani a belső érzékét a jóra és a rosszra és megérteni, hogy figyelembe kell vennie másokat is.

Forrás: Kismamablog