Nevelés büntetés nélkül

Sokan gondolják úgy, hogy a gyereket csak büntetéssel lehet nevelni, csak ebből tanul. Ennek általában az az oka, hogy őket is hasonló módszerekkel nevelték és nem tudnak mást elképzelni. De mit lehet büntetés helyett használni? Hogyan fegyelmezzünk büntetés nélkül?

Mi a gond egyáltalán a büntetéssel? A büntetés mozgatórugója, hogy a gyerek megbűnhődik a vétkeiért és a büntetést követően azért nem követi el megint ugyanazt a “bűnt”, mert fél a következményektől.

A probléma az, hogy:

– nem biztos, hogy hatásos a büntetés, sokszor a gyerek újra elköveti ugyanazt a tettet, vagy ha nem is nyíltan, de titokban megteszi, amit megtiltottak neki (ami sok esetben veszélyes helyzetekbe keveri őt, pl. fára mászik, pedig megtiltották)

– a büntetés rombolja a szülő-gyerek közötti bizalmat (nem azonnal, de fokozatosan, aminek a vége a titkolózás, az úgysem értenek meg)

– rombolja az önbizalmat.

És mielőtt bárki azt hinné, úgy gondolom, rossz anya, aki néha ilyesmit tesz: nem, nem vagy rossz anya! De meg kell tanulnod megérteni a gyermekedet és kontrollálni önmagadat, felismerni, mit miért tesze és ez folyamatos tanulást igényel, amíg élsz, tanulni fogod. Az hibázik, aki úgy gondolja, ő már mindent tud.

Azt jelenti a büntetés nélküli nevelés, hogy szabadjára engeded a gyereket és kedvére tehet bármit? Nyilván nem. Egy gyereknek kellenek a határok, szereti, biztonságban érzi magát, ha átlátja az életét, szüksége van szokásokra, sőt: ragaszkodik hozzájuk. De nem mindegy, hogyan érjük ezt el, milyen eszközökkel.

Mit tehetsz büntetés helyett?

1) Csak azt tiltsd, ami veszélyes!

Odamész hozzá és megmutatod, hogy a sütő forró és elmondhatod, hogy veszélyes. Ha tényleg csak arról tanítod meg, hogy veszélyes, ami valóban az, meg fogja tanulni. Ha következetesen mindig ugyanazt mondod róla, hamarabb érti meg, mintha nem mindig ugyanazt az üzenetet kapja.

2) Mutass példát!

Ha nem hall otthon csúnya szavakat, kikopik a beszédéből, de kifigyeli ám azt is, hogyan kezeled az agressziót (odacsapsz, kiabálsz vagy magadba fojtod) és leutánozza, így tanul meg rendesen késsel-villával enni, köszönni másoknak stb. Ez nem a leggyorsabb módja a nevelésnek, viszont az egyetlen. Ha nem azt teszed, mint amit elvársz, nem leszel hiteles és akkor kitalálhatsz akármilyen okos büntetést. A tiszteletet is ilyen módon tanulja meg a gyerek, ha rajtad sem tapasztalja, hogy tisztelnél másokat, ő sem fogja.

3) Tanítsd meg, hogyan kell használni!

Nem azt mondod, hogy ne piszkálja a hifit, mert elromlik, hanem megtanítod, hogyan kell használni. Ezzel egyrészt eléred, hogy 1-2 alkalom után már nem lesz érdekes, másrészt biztos lehetsz benne, hogy nem fog kísérletezni rajta.

4) Neveld játszva!

Gyakran gond az, hogy elvárjuk a gyerektől, hogyan viselkedjen, miközben nem mondtuk el neki, mit várunk el, vagy pedig elmondtuk, de nem értette meg. Pl. ha vendégségbe mentek, előtte lejátszhatjátok a macikkal, hogyan kell viselkedni vendégségben. Elbábozhatjátok, ahogy mindenki ül az asztal körül, köszön, beszélget, szépen kér az ételből stb. Problémás nevelési helyzeteket eljátszhattok bábokkal, mindenki a saját szerepét, kipróbálva, hogyan fog az kinézni a valóságban. A cselekvésből, a játékból jobban megérti a kisgyerek, mintha csak elmagyarázod neki.

5) Változtass a körülményeken!

Sok olyan helyzet van, amikor a gyerek nem azért rossz, mert rossz, hanem egyszerűen csak fáradt, túlingerelt. Ilyenkor nem fegyelmezni kell, hanem segíteni rajta, kivinni az adott helyzetből, megölelni, gondoskodni róla, hogy ami zavarja, az megszűnjön.

6) Tanítsd meg a következményekre!

Ha kiöntötte, kap kis szivacsot és együtt feltöröljük (amíg kicsi), ha nagyobb, akkor egyedül törli fel. Ez nem büntetés, hanem logikus következménye a tettének. Legközelebb jobban fog figyelni, mert nem akar törölgetni. Ha mégsem figyel, magától feltörli, jóváteszi.

7) Segíts neki megismerni és kezelni az érzelmeit!

Sok “rosszaság” abból fakad, hogy a gyerek nem tudja kezelni az érzelmeit. Ha indulatba jön, csapkod, ha haragszik a másik gyerekre verekszik, bosszút áll. Az érzelmek kezelését szintén példamutatás révén tanuljuk meg: a gyerek leutánozza, anya és apa mit csinál, ha mérges. Szenvedélyesebb szülőknek többnyire hasonlóan szenvedélyes gyerekei vannak, csak míg a felnőtt egy kiabálással elintézi, addig a 2-3 éves kisfiú odacsap. Nyilván meg kell tanulnia, hogyan vezesse le helyesen az indulatát, másokat nem bántva.

Gond-e a büntisarok, a büntiszőnyeg?

Ha csak arra szolgál, hogy mondjuk a kiborult gyerek megnyugodjon (és van olyan gyerek, aki egy csendes sarokban jobban meg tud nyugodni pl. pont azért, mert túlingerelt, túlpörgött), vagy, hogy megértse, hogy a tette nem helyes.

Egy gyereknek vezetésre van szüksége. A vezető lehet egy könyörtelen király, akitől tart a népe, talán, amikor látja, rendesen viselkedik, viszont a háta mögött keresi a kiskapukat, kipróbálja a tiltott lehetőségeket és ezzel a kettősséggel hosszú távon eltávolodnak egymástól. Vagy lehet egy bölcs király, akihez lehet fordulni, akiben lehet bízni, aki elismeri, ha hibázott, aki jó példát mutat és vezeti a népét.

A végeredmény azonos: mindkét esetben megtanulja a gyermek hogyan kell viselkedni, hogyan kell élni a világban. A kapcsolat minősége azonban egészen más lesz. Ezért érdemes.

Forrás: kismamablog.hu

Fotó: iStockPhoto